Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
elveszett álmok, hiú vágyak,
nincs másra szükségem csak 1 barátra.
darabokra hullik minden,
mit gondosan felépítettem.
úgy látszik ez kevés,
minden jó pillanat elvész.
barátok is egyedül hagynak,
sírok, a párnámon, egymagamban.
 
 
Amikor szerelmes leszel, akkor esélyt adsz a csalódásnak, hogy bármikor kopogtatás nélkül Rád rontson. /Radevszki Anita/
 
Ha jobban belegondolunk, van egy tökéletes kiskapu a "míg a halál el nem választ" fogadalom kikerülésére. Senki nem definiálta még eddig a veszteség tárgyát, ennélfogva vakon elfogadjuk azt, hogy ha a kialakult kötődés meghal, teljességgel el is választ minket egymástól.
 
Ezek már csak áthúzott sorok a naplómba,
Mikor szeretettel gondolok azokra a napokra.
Mikor még szépnek láttam az életet,
S nem sírtam el magam mikor gondolatom feléd tévedt.
Ha sírtam is, csak örömkönnyek voltam azok,
Mert tudtam én neked fontos vagyok.
Aztán teltek múltak a napok,
S már nem örömkönnyek voltak azok.
A magány könnyei, mert Te azzá tettél,
Mert valaki mást jobban szerettél.
Kinek nevét szívesebben ejted,
Kinek száját csókolni jobban mered.
Mert ő fontosabb lett Neked,
S már nem érdekelt mi van velem.
Csak egyet nem értek, és kérlek erre válaszolj!
Ő miért volt jobb, miért őt szeretted jobban?!
Tán ha rá gondoltál szíved nagyobbat dobbant?!
De hát már mindegy, feleslegesek a sorok,
Felesleges minden szó, melyet mondani akarok.
 
Amikor valakiben nagyon meg akarunk bízni,talán észre sem vesszük, hogy folyamatosan csalódást okoz nekünk..
 
Ez az utolsó nap, az utolsó lap, melyre azt írtam még az első nap: meghalok ha messze vagy. De kitartó vagyok, és bírni fogom mert tudom, neked ez az egy hét nagyon jó. Ez a legkoszosabb lapom, melyre a legszebben írok, de egyre nehezebben megy, mert rád gondolok. Éjjel nappal rád gondolok, és persze azon gondolkodom mit mondanék akkor ha azt mondanád sajnálom,igazad volt.
 
Most megint az a rossz érzés járja át szívemet, mint mikor azt mondtad hogy már nem szeretsz. A szívemet összetörted, és most darabokra hull,te már mást szeretsz én ezt elfogadom. Pedig te voltál az kire minden percben vártam, és egy pillantás tőled ez volt minden vágyam. De te úgy ahogy szoktál, rám már nem pillantasz, és a vágyaim a szívemmel együtt a földre hullanak.
 
Ne sírj,az ég mindannyiunkért könnyezik.
 
Valami torkomba fojtja a szót?
De ekkor mindig felébredek,
Megtört, fájó testtel éjjel az ágyban
Talán senki sincs mögöttem, és ettől félhetek
 
Talán nem kéne hinni semmiben,
Talán nincs igazság, és nem is volt soha,
Talán illúzió volt minden-minden,
Talán az ember önmaga gyilkosa.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló