Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Fekszek a fűben,csak az eget kémlelem.Nézem a rengeteg csillagot és ők visszanéznek rám..az egyik fényesebben ragyog mint a másik..időnként mintha pislognának egyet-egyet. Vajon honnan figyelnek?Vajon figyelnek-e?Abban a percben ott a fűben..szívem minden porcikájával azt kívánom, bárcsak látnának, bárcsak elmondhatnám hogy szeretem őket,szeretem a nagyszüleimet...hogy megmutassam mivé lettem,hogy elújságoljam mekkorát nőttem. Fáj hogy nem lehetnek már itt velem,fáj hogy nem tudom,látnak-e minket...
ismét egyedül,ülök a sötét szobában,
úgy érzem te is itt vagy...még mindig
talán nem kéne hozzád ennyire ragaszkodni.
mert tudom,3hónap múlva már eszméletlenül fogsz hiányozni.
elhagyod ezt a kis poros helyet,elmész.
vajon mikor térsz majd vissza?
és szívembe mikor tér vissza aza kis szikra?
talán el kéne dobnom a hitem ami hozzád köt,
és nem lesz fájdalom ami lassan öl
Gondolt már rá valaki, hogy hogyan lettek a költők, hogy vajon miért akart egy ember verset vagy éppen könyvet írni? Valaki azért mert megnyugtatja, valaki azért mert így tudja kifejezni magát a legtisztábban, van aki azért mert erre vágyott és valaki azért mert szeretne alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, amitől nem érzik egyedül magukat, ami erőt ad nekik, és ami biztatja őket, hogy minden jóra fordul egyszer?
De van még egy dolog amiről még nem beszéltem?ez pedig a szavak ereje lenne?
Igaz, vannak dolgok, amelyek kifejezésére a világ összes szava kevés, de ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, és bár még ha csak a valónak egy kis részét is kapjuk meg belőle, van, hogy csak arra eszmélünk, hogy könnyezik a szemünk, vagy, hogy muszáj mosolyognunk és boldogok vagyunk?mi lenne ez ha nem a szavak ereje?
Hogy mi a legfontosabb? Nem magában a műben, hanem az érzésben amit kiváltott benne van minden, ami a szavakban elveszett?
Miért ilyen nagyon nehéz elfeledni azt, akit a világon a legjobban szerettél? Úgy érzem, mikor megpróbálom felejteni, hogy minden egyes porcikám azon van, hogy ne tedd! Vajon a sors olykor rosszul dönt, vagy épp egy lehetőséget kínál az életben, egy apró kis boldogságra? Sok a kérdés, de sajnos bármit is kapunk válaszul, a szívünk sajnos ugyanúgy fáj tovább, sőt idővel egyre jobban, mert a szeretett személy, már nem Rád mosolyog, hanem valaki másra. Az Élet, sajnos ilyen.
Időnként annyi kérdés zakatol a fejemben..vajon jól tettem ezt vagy azt,vajon jó ember vagyok-e, vajon szeretnek-e az emberek? De aztán mindig arra gondolok hogy ezekre a kérdéseinkre a mindennapok válaszolnak..az események sorozata, a tettek következménye...az hogy mennyi baráttal és mennyi ellenséggel rendelkezel...minden adott minden előttünk van..a kérdés csak az hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy kellő nagyságúra kinyissuk a szemünk és szembesüljünk a válaszokkal..ahogy mondani szokták..ne csak nézz, láss is!
...de mindig küldött valakit; valakit, aki kizökkentett.
Vajon csak emlékeztetni akart, hogy én is ember vagyok?
Talán csak eszembe akarta juttatni, hogy igenis szükségem van azokra a megfoghatatlan
dolgokra, amiket érzelmeknek nevezünk?
Ember, kiért áldoznád fel szabadságod? Ha teszed is csak fájdalom, miért siratod éveidet? Szavad hallgatag, sóhajmentes áldozat, kényszerhelyzeted megkívánt tó mily felett egy igazi nő vállat von. Ő vajon Ő?!!
Élet,
Vajon ki a bölcsebb?
Aki azt állítja, hogy már mindent tud, amit csak tudni lehet, vagy aki azt mondja, hogy mennyi mindent nem tud még.
Vajon nem mindnyájan ezért a titokért élünk? Hogy földerítsük életünk nagy titkát, az Istent? S mit tettem én, hogy megoldjam a titkot, a magamét? Hogy ne csak higgyem, hanem tudjam is...?
Vajon villan e lágy mosoly ajkán,
Mint egykor zsenge fiatal lánykán.
Vajh, gondol e rám egyetlen anyám,
Nem hinném, mert távol van a tanyám.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló