Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mi az a ló?
A ló maga a természet, a szabadság, jelképe.
És a ló az a teremtés, melyet az Isten ajándékozott nekünk, emberknek legjobb, leghűségesebb barátként!
A ló maga a szeretet!
Természet,
A lovas ÖNZETLENÜL szereti lovát.
A ló pedig, mindig ÖNZETLENÜL adja vissza szeretetünket, még, ha a ló másként végzi szeretetét velünk!
Szeressük lovunkat, bármi esetben.
Ő minden pillantaban velünk van.
Még, ha eltávozott már az élőktől, ő akkor, akkoris veled lesz mindig, s mindenütt, a szívedben!

Természet,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,
Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet, és azóta nem tudok szeretni, mintha az az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen. A valóság és a szerelem számomra ellentmondás.
Szakítás, Fájdalom,
Ha érzem, hogy szeretsz, szívem boldogságtól repesd.
Ha tudom, hogy hozzám húzz a szíved, lelkem tűzben ég.
Ha felhívsz engem, már akkor tudom, hogy engem szeretsz édesem!;)
Szeretem csókolni a szád.
Testednek szívni illatát.
Szeretem látni szép szemed,
Ők is ölelnek engemet.

Szeretem hallani hangod,
Szeretem élvezni mosolyod.
Szeretem simogatni kezed.
Szeretném, - ölelj engemet.
El kell, hogy felejtselek,
de még mindig szeretlek,
akaratom ellenére sem tudok mit tenni,
a szívemből nem bírlak kitörölni...
Még, ha darabokra is törted a szívem,
akkor is nagyon hiányzol nekem!!!
Hiszem az erőt, ami bennem lakozik,
Hiszem a szerelmet, ami rám várakozik,
Hiszem a barátságot, mely a sírig is elkísér és
Hiszem a szeretetet , ami mindezeknél többet ér!
Éjjel, nappal rád gondolok , s a régi szép időkre. Gondolok arra, hogy mennyit tettél értem, s most itt állok a sírod mellett ... s óriás könnyeket ejtve, teljes szívemből mondom: SZERETLEK.
Az ember későn jön rá arra, hogy bizonyos döntéshelyzetek során a legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a nehezebb utat választja...
De mire ráébred erre az óriási baklövésre, már túl késő... késő, mert akit elszalasztott, már mást repít a felhők fölé, másnak súgja fülébe: "szeretlek", s mással szövögeti örökké tartó álmait...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló