Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Végigröhögjük az összes órát,
Ez már enyhén kiidegeli az összes tanárt.
Persze beszólások is akadnak bőven,
A magyar tanárnő rajtunk nevet közben.
Istenemre mondom, nem volt még ilyen padtársam,
Ilyen lökött lányt, mint te, talán még nem is láttam.
De ezt persze nem bánom,
Sőt... imádom!
Fél éve a hétfő még nekem is egy utálatos nap volt,
De ez azóta sokat változott.
Az UBI számunkra nem azt jelenti, hogy hol,
BLUGYBLUGY: ha baja van így szól.
Ne feledd... egy uborka sosem sír,
De asszem ez nem új hír.
Hívhatsz bárkit UFO-nak, büdösgollamnak,
Reméled, így nyugton maradnak.
A legjobb, hogy nem esik le nekik semmi,
Profik vagyunk... ennyi
Röhögj Rómeón, Júlián, a tupírozott kecskén, nemtom van-e lázad,
Jaj anyám... add el a házat.
Gyerek,
"Can you imagine flying over a war, and you know you can never look down, you have to look forward or you?ll never get home? I ask you, what could be braver than that?"

"El tudod képzelni,milyen átrepülni egy háború fölött úgy,hogy nem nézhetsz le? Előre kell tekintened,vagy sosem jutsz haza.
Kérdem én,van bátrabb dolog ennél?"
Élet,
Még mindig fáj az emléked,
a szívemben még ott van a helyed,
nem feledtem el a közös múltunkat,
pedig már azt hiszem, túl léptem rajtad.
Titkon reméltem hozzám újra vissza térsz,
s, hogy egy utolsó lehetőséget kérsz,
úgy vártam, hogy újra fogd két kezem,
majd súgd fülembe, bocsáss meg édesem!
De nem jött el az a pillanat sosem,
rájöttem talán nem érdemli meg a szeretetem.
Csalódás, Szakítás,

Szeretni, kedvelni, bírni Téged,
Annyi, mint rajongani érted.
Mely fogva tart,
Mi örökké tart.

Olyan, mint egy fuvallat,
Mely kisugároz, mint az illat.
Meg-megrohannak az emlékképek,
Elő-elővillannak, mint a klipek.

Elmúlt a nyár, fájdalom,
Tél van, hideg van, fázom.
Hajlékomat még nem zártam be,
Ajtómat még nem csaptam be.

Azon bejöhetsz, mint a huzat,
Elrepülne tőle a fájdalom-tudat.
Szemünkben könny csillogna,
A jégvilág felolvadna.

Szerettelek, szeretlek, foglak is szeretni,
Sosem fogok rólad elfeledkezni.
Mert múlt nélkül jelen és jövő sincs,
Az emlék ? ha fáj is ? a legnagyobb kincs.

Csendben ülök hajlékomban,
Gyötrődök fájdalomban.
Megbántottak nagyon mélyen,
De gondolok rád minden éjen.

Tőled egy szó sem hangzott el,
Szólok: már fordulsz is el,
Fejedet is elfordítod,
Kapcsolatot velem nem tartod.

Kezdjük újra-gondoltam.
Ám hiába, csalódtam.
Annyi sem: hűbelebalázs,
Hát elmúlt mélyen a varázs.

Gyászolok. Nem érted fájdalmamat,
Széttépted álmomat!
Szét, szét, szét,
Szét, szét!
Élet, Csalódás,
Köszönöm, azt a régi, annak hitt, de sosemvolt és csalfa barátságot, amit viseltettél irántam. Engem elhagytál, mint egy levetett, megunt kabátot.
Barátság, Csalódás,
Elnyúltam a hamu-pillérek árnyékába
Te fölemelkedtél arany oszlopokon
Nem szállhatok le már a kín zuhatagába
Mögém került az ég
A halált burkolón
A sötét sorokból kimenekedtem
Vissza nem térhetek sosem
Arcom vonásait mind sóval betemettem
Az elhagyott világ ölén már nincs helyem
Keress a napban
Keress minden homályban
Keress szivedben visszhangot mely senkié
Magadba-számüző unalom hegylánca felett
Csak fölfelé
A szél süvít, a Nap már lement,
Csak egy pislákoló tűzrakás odalent.

A tűz körül két árnyék,
Egymással szemben, csöndben.
Az egyik ridegen figyeli,
Miként a másik a tüzet éleszti.

Dobálja sorba az ágakat,
Remélve, a láng újra erőre kaphat.
A másik türelmetlenül várja,
Hogy mikor adja fel a társa.

Jól tudják mindketten,
Együtt sikerülhetne minden.
De a Csalódás már belefáradt,
Míg a Remény sosem adja fel a vágyat.

A vágyat, hogy a Csalódás eltűnik,
S egy új társ a helyébe feltűnik.
Egy lány, ki segít mindenben,
Hogy újra fellángoljon a Szerelem.
Drága Csalódás!
Vendégszeretetem sosem volt irántad, de te mégis sokszor megleptél már.
Próbáltalak noszogatni, jelezni, hogy ideje menned,
De a kijárat előtt mindig megfordultál.
Most, hogy újra érzem távozni készülsz,
Arra kérlek engem örökre békén hagyjál.
Szenvedtem már te miattad eleget,
Jöjjön végre a boldogság helyetted!
Fura vagyok, de sosem unalmas.
A temetésen sosem az elhunytat siratjuk, hanem magunkat, mert tudjuk egyedül maradunk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló