Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
S az öreg fák segítenek,
Tanítanak élni, s a hitet,
Tanítanak büszkeségre,
S hogy SOHA ne alkudj meg.

S ím közös erővel erdőtenger zöldell,
Új hajtások a gyógyuló hantokon,
Az igazság életre kel,
S a remény újra indul begyógyult szárnyakon.
Talán nem kéne hinni semmiben,
Talán nincs igazság, és nem is volt soha,
Talán illúzió volt minden-minden,
Talán az ember önmaga gyilkosa.
?_Szeretlek,pedig nem akarlak,próbállak elfelejteni,próbálok túllépni rajtad,és szeretném,ha többet sohasem láthatnálak,így legalább enyhithetném a fájdalmat,amit okoztál. De a sors,nevezzük így,valamiért, nem tudom miért,mindig úgy cselekszik,hogy te és én,egy időpontban és helyen legyünk.De én nem hagyom,hogy engem a sors irányítson,épp ezért mindent megteszek,h elkerüljelek. Igaz szeretlek,de már nem érdekelsz...'
Az emberölés mindennapos foglalatossággá vált számunkra. Nem volt olyan fegyver, amelynek ne lettünk volna szakértő forgatói. A fojtóhuroktól a géppuskán át az ágyúig minden gyilkoló eszköz ismerős volt számunkra, de a puszta kezünkkel is ki tudtuk oltani egy ember életét. Egy jól elhelyezett ütés a tenyér élével, és kész. Huszonévesekként öregebbek voltunk, mint hetvenéves nagyapáink. Többet tudtunk az életről és a halálról, mint bárki más. Soha nem mentünk el úgy egy halott mellett, hogy ne eresztettünk volna golyót a fejébe. Nem léptünk be úgy idegen házba, hogy ne dobtunk volna be előtte egy kézigránátot. Nem voltak illúzióink, és tudtuk, hogy többé nem is lesznek. Soha többé. Már semmi nem lepett meg minket. Túl sok lelki megrázkódtatás ért már bennünket. Az érzelmi életünket tönkrezúzták a tüzérségi támadások, az állandó csapdák. Már a nemi erőszakot is mulatságosnak találtuk. Különösen akkor, ha egy egész század jutott egy nőre. Ha valamire szükségünk volt, elvettük. Nem volt elfecsérelni való időnk. A halál a közelünkben ólálkodott.
Veled ha lehet! Ha nem,hát nélküled! De ellened SOHA!
Egy szív, mi összetört, egy csók, mi meggyötört, s csak egy érintés, olyan, mint egy kísértés, csak egy szerelem, mi nem múlik el sohasem, egy lány, ki nem sokat kért, mégis a végszava egy éles kés.
Lány: Most van a szívműtétem.
Fiú: (sóhajtotta) Tudom.
Lány: Szeretlek!(mondja szomorúan)
Fiú: (Ránéz könnyes szemekkel) Én téged jobban, Sokkal jobban!! (elsírja magát)
Nővér: (belépett a szobába) Itt az idő. ..............
Fiú: (szenvedélyesen megcsókolja)Szia!
Lány: Szia!
A műtét után, a lány megkérdezi, hol van a fiú.
Anyukája: Nem mondta neked? (és zokogva elsírja magát) Ő adta neked a szívét.....
Minden pillanatban téged kereslek.Akkor is ha tudom,hogy nem lenne szabad.A lelkemmel kereslek...mert szükségem van a mosolyodra,az érintésedre,a szemeidben fénylő bátorságra.A szívem fele nálad van,amíg nem lesz velem soha nem lehetek egész.
Ha az élet nem azt a kártyát szánta neked, amire számítottál, sírhatsz, dühönghetsz, de nem lesz jobb. Nem kapsz még egyet, nem fogják kicserélni. Önsajnálatba temetkezhetsz, de mondd, van értelme? Ahelyett, hogy beletemetkezel a bánatodba, állj fel és éld úgy az életet, ahogy szeretnéd! Nem szabad feladnod, mert valami olyan jutott neked, amit nem szerettél volna. Te írod meg a sorsodat, még ha azt is hiszed, hogy az osztás volt a rossz. Ezért soha ne add fel!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló