Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
4
Utolsó oldal »
Persze éltem eleget, és be tudnám beszélni magamnak, hogy az emberiség iránti szeretetre nincs túl sok okom. De csak néhány ember bántott, és ha én cserébe a világon mindenkit megbántanék, az elmebeteg uzsorakamat volna.”
Verset kéne mondani mostan,

Persze rögtön itt, s nyomban.

Lenne benne nyúl, tojás,

Kölnivíz meg egyebek,

Hogy a hallgatók boldogak legyenek.

De ha már ezt felsoroltam,

A szót tovább minek is nyújtasam?

Felteszem inkább a kérdést,

S lezárom ezzel a kérést:

Szabad-e locsolni?
Kell szeretni! Csak úgy szép az élet. Iramló időben szolgáddá teszed. Selyem, vagy vászon öleli tested, Fergeteg hord havat ablakod alá; Így is, úgy is boldog lehetsz. Az élet persze, néha nagy csaló! Mégis, maradj meg szeretetben – ha jó!
„Már megint a nélkül mentél el néhány napra vagy hétre, hogy nem tudtam veled átgondoltan megbeszélni mindent, amitől végre nyugodt lehetnék. Hányszor hallottam ismét tőled:
- Jaj, anya, ne most beszéljük meg!
Így persze újra tele vagyok aggodalommal, mert azt gondolom, nem mondtam el neked mindent, amit szerettem volna, amit el kellett volna mondanom. Emlékszel, amikor beköltöztél a versenyre? Előtte örökösen az járt az eszemben, mi mindenről kellene még szót váltanunk. A hétköznapokban, az örökös rohanás mellett is jut idő arra, hogy mindent megbeszéljünk. Akkor azonban az éreztem, maradtak dolgok, amiket nem tanultál még meg, ezért bent a házban bajba kerülhetsz.
Aztán pillanatok alatt elszálltak az itthon töltött napok. Időnként megpróbáltam ugyan beszélni veled, de ezek a próbálkozások szinte soha nem jártak sikerrel. Arra gondoltam, le kellene írnom neked a fontos dolgokat, s majd a házban előveszed, ha szükségét érzed. Csak azért nem írtam le mégsem, mert sejtettem, hogy sem időd, sem lelki békéd nem lesz az általam leírtak olvasgatásához.

Azt remélem egyszer elolvasod ezt a könyvet.”
- Nem tudom, hányadika van - mondta Scrooge. - Nem tudom, mennyi időt töltöttem a szellemek között. Semmit sem tudok. Valóságos kisbaba vagyok. Mindegy. Nem bánom. Hadd legyek kisbaba. Hahó! Hopp! Hahó!

Áradozását templomi harangszó szakította meg - soha még ilyen vidám csengést-bongást nem hallott. Csengj, bongj, harang, bim-bam! Bim-bam, csengj, bongj, harang! Ó, csudaszép, csudaszép!

Az ablakhoz rohant, kinyitotta, és kidugta fejét. Se köd, se pára; tiszta, fényes, vidám, bizsergető hideg; hideg, mely muzsikájával táncra perdíti a vért; aranyos napfény; tiszta égbolt; édes, üde levegő; víg harangszó. Ó, csudaszép, csudaszép!

- Milyen nap van ma? - kiáltott le Scrooge egy ünneplőruhás fiúnak, aki talán azért ólálkodott arrafelé, hogy őt nézze.

- Micsoda? - kérdezte elbámulva a fiú.

- Milyen nap van ma, szép öcsém? - szólt Scrooge.

- Ma - felelte a fiú -, hát karácsony napja.

- Karácsony napja! - gondolta magában Scrooge. - Nem mulasztottam el. A szellemek mindent elvégeztek egyetlen éjszakán. Megtehetnek azok mindent, amit akarnak. Persze, hogy megtehetnek. Hahó, szép öcsém!

- Hahó! - kiáltott vissza a fiú.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló