Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Az igaz ember járta ösvényt...mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága...és
a gonoszok zsarnoksága.
Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében, átvezeti a gyöngéket a sötétség
völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője... és az elveszett gyermekek meglelője.
Én pedig lesújtok majd Te reád hatalmas bosszúval...és rettentő haraggal...és amazokra is akik
Testvéreim ármányos elpusztítására törnek! És majd megtudodjátok, hogy az én nevem az Úr...amikor
szörnyű bosszúm lesújt rátok!"
A világi méltóság,
aranyfüst és játékpénz,
de az emberi méltóság valóság,
színarany
miért játszol hamis pénzért, mikor
Isten
megtömte zsebed színarannyal?
„Az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted.”
"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."
Az élet furcsa játék:
Nem tudhatod, épp mennyit dobsz, és hol állsz meg;
Mivel kerülsz egy mezőre;
Milyen kártyát húzol ki a sors paklijából;
Vagy hogy ki és mikor esik ki a játékból.
De egy biztos: Ha jól használod fel a lépéseket, mindegy, hogy mikor kell abbahagynod, úgyis nyerni fogsz.
"Mikor megszülettél, mindeki nevetett, csak te sírtál... Élj úgy, hogy mikor meghalsz, mindenki sírjon, csak te mosolyogjál!"
Azért jó sztárnak lenni, mert amikor untatod az embereket, azt hiszik, hogy az az ő hibájuk.
Mikor gyermek voltam
Hittem a Mikulásban,
Hittem az Angyalokban,
És a Karácsonyfában.

Mikor felnőtt lettem,
A meséket elfelejtettem.
Csak olyanokat hittem,
Amiket el is érhettem.

Nem hittem a szerelemben,
A hűségben,
A boldog jövőmben,
A tiszta érzésekben.

De mióta téged megismertelek,
Olyan vagyok, akár egy gyerek.
Mindenben hiszek,
Még ha ki is nevetnek.

Hiszek a Mikulásban,
Ha visszahoz hajnalban.
Az Angyalokban is hiszek,
Hisz egy ilyet szeretek.

Hiszek a Karácsonyfában,
Ha veled nézem a szobámban.
Hiszek a szerelemben,
Ami itt van a szívemben.

Mióta megnyertél engem,
Hiszek a könnyekben.
Minden ölelésben,
És szívverésben.

Neked köszönhetem,
Hogy gyermekké lettem,
Hogy kezembe tollat vettem,
És megírtam neked e verset.
„Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket.”
„… ha valakiben fényesség lakozik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk.” (Albert Schweitzer) „Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükség rájuk.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló