Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
- Legyen óvatos, a Vacsutuk igazi vademberek, ha elfogják magának Vége.

-Ne félts engem testvér, olyan leszek mint a légy a falon, homokszem az óceán mélyén, úgy járok majd köztük mint egy láthatatlan....... Izé.
Csak egy dolog van, ami az életnél rosszabb,
Az hogy a sok köcsög, nap mint nap bosszant.
Mélyen behatolnak az elmédbe lassan,
És az nem lehet, hogy ezt ennyiben hagyjam!
A sorsunkat mi alakítjuk ugyan, de az előre megírt dolgok felett nincs hatalmunk. Az élet egy játékszabály szerint működik, amit vagy betartunk vagy nem. Tőlünk függ, de minden helyzetben megkapjuk a méltó büntetést vagy jól megérdemelt jutalmat. Talán nem hisszük, hogy így van, de legbelül a lelkünk mélyén belátjuk hogy a váratlan rossz vagy jó dolgok meg kell hogy történjenek velünk.
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük, van akit a merszségéért van akit a bátorságáért, van akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.
Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!
Mi nem hirdetjük
Fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké
és holtodiglan.
Mi megpróbálunk
csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén
őszintén, igazán
szeretni.
A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni.
Minden dolog mélyén a szomorúság rejlik, mint ahogy minden folyó végén az óceán.
(Búcsúvers)

Mikor olvasod e sorokat,
Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni,
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
Gyászruhába öltözött a hollókamadár.
Leveti köntösét,leveti sírva,
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
Nem te tehetsz róla, nem is senki más,
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás.
Írnék én végakaratot, de nincs nekem semmim,
Nincsen semmim, nem sírhatom ki magam senkin.
Az emlék múlik, s vele a fájdalom,
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén.
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem.
Még talán fel sem fogod mi történik velem,
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez,
Nem érdekel többé mások mit gondolnak,
mit éreznek.
Végre megpihenhetek egy időre,
Ne légy miattam kidőlve.
Itt nyugszom,itt kelek fel,
Itt alszom, ha jön a reggel.
Én már többé nem kelek fel,
Elsőként tőled búcsúzom el.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot, csak annyit kérek emlékezz rám, és nem kérdezd meg ki bántott!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló