Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Abbahagyjam? - kérdem?
NE! - a válasz rövid, de értem?
És tovább kényeztetem érzékeidet...
Nyelvem, kezem? mindenem azért mozdul,
Hogy Neked örömet szerezzen?
S' a pillanatban - mikor finom mozdulattal megfogod fejem,
Már érzem ajkaim közt tested mézédes nedveit...
Ahogy a számban lüktetve áradsz szét...
Ölelő ajkaim mögött - nyelvem finom simításával
Nyújtom még... fokozom a kéjt...
Szinte felfallak,... csókollak, nyalogatlak még...
Mindaddig... míg tested elcsitul...
S' aztán az élvezetre könnyű álom vetül...
Emlékszel, hogy azt mondtuk "Józanok maradunk"? Hát nem sikerült...
- My dad never went to college, so it was real important that I go.
- Sounds familiar.
- So I graduate, I call him up long distance, I say "Dad, now what?" He says, "Get a job."
- Same here.
- Now I'm 25, make my yearly call again. I say Dad, "Now what?" He says, "I don't know, get married."
- I can't get married, I'm a 30 year old boy.
Angol nyelvű,
Eljött újra anyák napja
Minden asszony nagy napja.
Ez a nap csak rólatok szól nem másról
Az önzetlen, gyönyörű anyákról.
Tudom sokszor megbántottalak már,
De hidd el szeretetemnek irántad nincs határ.
Gyermekként kívántam néha más anyát,
Mindent megengedő pótmamát.
De felnőve jöttem rá csak igazán,
Mennyi áldozatot hozott az én anyám.
Mennyi mindent tudtál jobban, mint én
S nem hiába tiltottál meg dolgokat, te szegény.
Első voltam tesómmal együtt tudom,
S kívánni jobb anyát nem tudnék már látom.
Mindig azért dolgoztál,
Hogy nekünk jobb életmódot adhassál.
Csupa szeretetet és áldozatot kaptam tőled,
S nem tudom valaha viszonozni tudom-e.
Igyekszem, próbálok mindig valami csekélységgel,
Hogy ha néha nem is így tűnik kérlek hidd el.
Felnevelni engem nem lehetett könnyű tudom,
Nem fogadtam mindig szót, belátom.
De úgy érzem már felnőttem
S nem feledtem, miket tanítottál nekem.
Mindennél jobban szeretlek téged,
Így kívánok boldog anyák napját neked.
Szeretet,
Ah, vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él.
Leckéjét a sírig tanulja,
Nehezebbet folyvást a réginél.
Élet,
Keménynek kell lenni! Nem hitegetni saját magadat, hanem belátni, hogy sajnos hülyét csinálsz magadból. Itt az ideje, hogy átértékeld az életed, gondolj már bele, hogy mit csinálsz, és hogyan viselkedsz! Vedd már észre, hogy rossz úton haladsz. Nem tűnik fel, hogy akiben te vakon megbízol minden rohadt telefonhívásával hülyére vesz? Nem potyognak le a tantuszok, hogy csak próbára tesz? Teszteli, hogy meddig bírod? Meddig vagy képes abba a fene nagy szeretetedbe kapaszkodva elviselni a megaláztatást? Hahó! Van ott benn valaki? Ha változtatni akarsz, akkor tegyél érte. Egyetlen pasi sem éri meg ezt a kínlódást. A kétségbeesett kapálózásodról meg már nem is beszélve. Gyerünk Csipkerózsika, ébredj már fel!
Csalódás,
S mint zajra szomjazó üres, néma termek,
Úgy várlak, hogy végre törd már át a csendet!
Csók...
Mérhetetlenül nagy valami... Olyan nagy, hogy bár mindenki csókol vagy csókolt, mégis, az emberiség túlnyomó része sohasem találkozott vele. Nem, mert csak a száját nyomja, tapasztja egy másik szájra, amelyre talán vágyott is, amelyet kívánt. Mégis... a legtöbb csók ... nem csók... csak valami olyasféle... Mert a csók lényegét nem a két egymásra szorított száj adja, nem is a forróság, amit a vér visz bele, hanem az, ami a mélyén van. A lélek... A szédületes magasság, a teljes testi-lelki feloldottság, amelybe csak a lélek repíthet. Csak a lélek teheti, hogy a csók megrázzon, elhamvasszon, hogy ne maradjon belőled semmi,csak egyetlen egy halálosan nagy vágy. Hogy ne keljen, soha, soha se kelljen életre ébredned. Az igazi csókból, fájdalmas az ébredés. Még annak a tudatában is, hogy a csókot meg lehet ismételni. Hogy ismét fel lehet repülni végtelen magasságokig, hogy ismét súrolni lehet az Eget, a Mindent. Hogy ismét ájultan bele lehet zuhanni a másik emberbe és ismét érezni lehet valamit ... sokat... Istenből. Abból az álomból, akaratból, amivel Isten az embert megalkotta és amilyenné az ember igazi boldogságát, örömét elképzelte. Az igazi csókból való ébredés... zuhanás... Az égből a földre. A határok közé zárt végtelenből a porba. Mert az igazi csók, még a végtelent is akkorának engedélyezi, emekkorát a szerelem betölt.
Szerettelek, mostmár utállak,
de legbelül tudom még mindig érzek valamit irántad.
Csalódás,
Holnap már kővé dermednek a könnyek,
Holnap már súlya lesz a közönynek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló