Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Eddig a lámpaoltással kezdődött számára a nap elviselhetőbb része, amikor végre elcsendesült a háló, s ő átadhatta magát annak a szelíd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlő könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül ő forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szeméből az első könny."
"Tartsd észben, hogy sok ember hal meg a hitéért; tulajdonképpen elég mindennapos jelenség. A valódi bátorság az, ha életben maradsz, és szenvedsz azért, amiben hiszel"
...maga se tudta, hogy e két kijelentés közül melyik hatott rá
mélyebben... Mind a kettő általánosság volt. De néha az
általánosságban van a legtöbb tartalom, mert nem köti meg
képzeletünket, s szabadjára hagyja csapongani.
Megnyílt az Ég!
Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény,
Millió lámpa gyúlt
A sötétség titkos éjjelén.
Testet öltött s emberré lett
Az üdvöt sugárzó isteni lény,
S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány
Rózsaszirom: a Szűz kebelén.
S gyúlt millió lámpatűz a sötétség éjjelén
S a föld minden zugába betört a lámpa-fény.
Úgy lángol azóta s patakzik szerteszét
Hogy kétezer év sem olthatta el forró szív-tüzét.
E forró lávafényből
Harangot öntött a szeretet,
E harang zugástól megittasult a föld,
A szikla megrepedt,
S meg-megkondul ember szívednek
Elrejtett zugában, halkan, csendesen,
S így szálldogál Karácsony éjjelen
A béke, s megszentelt szeretet.
„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak,
azoknak vezetőül szolgálnak. Másoknak nem egyebek csöppnyi
fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az
üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind
hallgatnak. De neked olyan csillagjaid lesznek, amilyenek senki
másnak...mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó
csengettyűt kaptál volna tőlem.”
„- Mester, mi az a boldogság?
- A harcban született nyugalom.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy először van a harc... s utána a szavakkal leírhatatlan, minden emberi örömnél gyönyörűségesebb beteljesülés.”
„Szeretni annyit jelent, mint a jövő felé fordulni, és továbbadni az életet.”
Angyal? Ó, ő a múlt. A nagyon, nagyon rég elmúlt múlt.
Klári? A jelen. Sokszor, nagyon sokszor elmondja, hogy engem szeret a legjobban az egész világon.
Egy ideje már nem nekem mond ilyeneket.
Egy ideje már egy másik férfi is van az életében.
Egy ideje már én sem csak őt szeretem a legjobban ezen a világon.
Egy ideje már én is ezt a másik férfit imádom.
Tegnap hasra fordult a kisfiunk...
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
„A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell leásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, a bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekinteted! Örülj a magadénak! Hogy mit jelent ez? Téged, és éned legszebb részét! Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik..., akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, amit életnek nevezünk...”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló