Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Csak engedem, hogy elborítson az egész, átjárja e testem, megtisztítsa a bensőmet. A belső tenger. Az a probléma, hogy ez a szépséges óceán tele van mindenféle mérgező hordalékkal. A mérget persze feloldja a víz, de amikor a tenger visszahúzódik, a szar itt marad bent a testemben. Az óceán nem csak ad, el is vesz dolgokat, elmossa az endorfinjaimat és a fájdalomközpontjaimat, hosszú-hosszú időbe telik, amíg visszatérnek.
Talmud
A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük hogy történik velünk valami, legyen az gyönyörteli szerelem ,vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az hogy nem minden élet nyer értelmet, egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.
Nem szabad utána nézni annak, aki elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.
Idő, állj meg egy pillanatra,
s ti, suhanó percek, várjatok,
amíg ők ketten esküt tesznek,
hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
csak addig várjatok!
Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
Kacér kis napsugár benyúl az ablakon
végig kúszik a meleg, álmos arcomon.
Kint kismadár harsogja a reggelt
a szomszéd már kopácsol, ő felkelt.
Karom hosszúra nyújtom, csont recseg
csend van ide benn, csak az óra ketyeg.
Itthon rohan az idő meg nem áll
lassan mozdulok, az utca kiabál.
Fájok!- mond miért siettél ennyire reggel?
Nap sem nyugszik, olyan hamar fel kel
Lapítva hunyok még kicsit, titkon
simogass nap, jót játszol hátamon.

A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell,
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el.
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt,
Felemelt fejjel arccal a falnak várom a következőt.

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet,
Újra meg újra meghalok és megütközöm veled.
A testek izzadt háborúját senki se veszti el,
Gyenge test küzd szemtől szembe
A gyilkos szerelemmel.

Szerelemharc - a drága vér,
Szerelemharc - megfizetsz mindenért,
Szerelemharc - akár az istenek,
Én nem veszíthetek.

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van,
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam.
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál,
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán.
Eljön az idő, mikor minden, ami most keserű valóságnak tűnik, megszűnik létezni, és kapu nyittatik annak, amit most mi éppen álomvilágnak hiszünk.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert szenvedek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom látni, de mégis várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert reszketek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom azt, hogy újra fájjon.

Nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
Nem akarom tudni, azt, hogy mit érez,
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!

Nem akarom látni, mert nincs erőm látni,
Nem akarom látni, mert nincs időm várni,
Nem akarom látni, mert megsebez újra,
Nem akarom látni, ezt ő is tudja.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert nem bírom látni,
Nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
Nem akarom látni, mert kín, ha várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert elég volt látni,
Nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
Nem akarom látni, mert elégek, érzem.

Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
Nem akarok állni a tekintetében.
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló