Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A jó barátot ha megkéred,hogy mondja el a véleményét rólad,csupa jót mond.De csak az igaz barát fogja merni megemlíteni a hibáidat is..
Csillagok az égen, szírének dúdolnak az éjben. A szomorú hajósok arra tévednek, a szirének forró szerelemmel kecsegtetnek. Szép testük valójában csak álarca, a vad amazon lelkük hálója. S mely tengerészt kifogja, azt el nem engedé soha.
A jó barát, ha nem is mutatod, látja, hogy rossz kedvű vagy. Az igaz barát ilyenkor nem kezd el kérdezgetni, hanem átölel, vagy megfogja a kezed és elmondja, hogy minden rendben lesz.
Egy megfakult kép, mindössze ennyit látsz..egy kép amin még egész pici gyermekként szerepelsz próbálsz emlékezni milyen volt de csak mindössze annyit látsz, hogy szüleid féltő karjai ölelnek át..akkor még nem tudtad milyen az élet, nem tudtad milyen küzdelmekkel van tele..csak mereven bámultál a fény felé amivel a kis gép vakított téged..de mi van most?..nézz csak körbe..ezernyi kérdés és megannyi válasz..ezernyi terv és megannyi álom, hogy melyik fog teljesülni?..csak rajtad áll, tégy belátásod szerint de ne hagyd ki belőle a józan eszet sem. S egyet jól véss az eszedbe..az ember életét nem a leélt évek fogják emlékezetessé tenni hanem a tettek amiket az évek alatt véghez vitt..ez számít csupán semmi más..
Az igaz barát a kezedet fogja, a szívedet gyógyítja.
Barátság,
Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.
Ha eltűnik az alagút végéről a fény, akkor van a legnagyobb szükséged egy barátra, aki odaáll melléd egy fáklyával, megfogja a kezed és addig vezet, amíg meg nem látod az első fénysugarat. De ha nincs senki, a legkisebb kavicsban is elesel, felhorzsolod valamidet, és egy idő után ez a fájdalom elviselhetetlen lesz.
Csalódás,
...este, dolgozószobájának karosszékében ülve el is gondolkodott ezen. Hogy mi telt el és mi van még hátra. Hogy mi volt az értelme annak, ami eltelt s mi értelmét lehetne még adni annak, ami hátra van. S ahogy így a számadáson tűnődött, a számadáson, amit egyszer majd valahol be kell nyújtani: valami különös, nyugtalan érzés fogta el. Mintha mindannak, ami történt, nem lett volna célja és értelme. Mintha mindaz az idő, ami eltelt, fölöslegesen telt volna el. Valahogy úgy érezte magát hirtelen, mint a versenyfutó, aki az utolsó tíz percben döbben rá, hogy még semmit sem futott és ijesztő izgalom fogja el, hogy miképpen éri el a célt. De hol a cél?Mi a cél: Csak élni? Nap-nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné változtatni a jövőt és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és ... és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi, egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt s ami történt?
Olyan, mintha valaki gyomorszájon rúgott volna. Mintha megállt volna a szíved. Olyan, mint az álom amiben zuhansz a semmibe és hiába próbálsz felébredni mielőtt földet érnél, sajnos nem tehetsz semmit. Nem bízol többé semmiben, senki sem az akinek mondja magát. Az életed örökre megváltozik és az egyetlen dolog amit profitálsz ebből a rémségből, hogy többé senki sem fogja így összetörni a szíved.
A fájdalom önmagában egy nehéz érzés, amit az emberek sokszor nem tudnak elfogadni. Valahol bennük van egy kis fény, a remény, hogy majd jobb lesz. De mikor? Mikor lesz jobb? Nem lesz jobb sosem. A fájdalom benned marad ég és mar de ki kell bírni, csak gondolj arra a kis fényre. Ami ott ég benned. És hogy ha teljes szíved fogja diktálni, akkor a kis fényből egy közeli, sokkal nagyobb láng fog égni.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló