Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Néha kell a magány is, hogy rendezni tudd a sorokat. Az elvakultság rossz útra visz, hagyni kell, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek. Az ajtó magától nyíljon, hogy akit te szeretnél, szabadon be és kisétáljon azon.
A kulcsszó a szabadság. Az érzések úgysem múlnak el, a gondolatok, tettek, vágyak maradnak, ugyanazok, mégis szabadon szárnyalhatnak,de nap végén úgyis visszatérnek hozzád. És ez így van rendjén. Ahogy a nap is nyugodni tér, az ember is annak az oldalán hajtja le a fejét, akit választott szabad akarattal és döntéssel. Mert aminek jelen kell lennie az életedben az úgyis jelen lesz. Ha Ő, akkor ő. De azért higgadtan gondolkodni még felőle is csak visszavonulva, magányban lehet. És erre csak érettebb korban jön rá az ember.
Én nem akarom, hogy engem kövess, járd a saját utad, keresd a saját célod, leld meg te is a lelki békéd. Én nem adhatom neked, azt magadnak kell megtalálnod. Higgy a megérzéseidnek, annak a pezsgő késztetésnek, ami elindít.
Elmondhatom én mit érzek, de azt ne tedd magadévá, mert az lehet az én életem igazsága, az én utam, nem pedig a te életednek egyetlen megoldása. Az én életemmel csak én tudok azonosulni, az igazság az én életemben is az enyém. Mint az égi pályán keringő bolygók, csillagok ezredéves útja, oly egyértelmű, oly egyenes és megismételhetetlen, ilyen számomra is az én életem. Mindenkinek útja van, hogy mi az, csak te tudhatod, s a magad által kijelölt cél elérhető, de csak abból tudsz táplálkozni aki vagy, nem pedig abból aki én vagyok.
Amikor találkoztál vele, még nem tudtad Ő kicsoda. Csak azt tudtad, hogy ő az aki kell, aki miatt képtelen vagy gondolkodni, és szárnyalni a tettek mezején. Aztán szépen lassan kialakult valami. Összekovácsolódtatok. A szürke hétköznapokban Te voltál számára a biztonság, Te okoztad azt a mindent elsöprő érzést a szívében. És így növekedtetek egymásban. Mint a pillangó átváltozása, olyan ez a kapcsolat. Megszülettetek, kitárulkoztatok, aztán szépen csöndben éltétek az életeteket. Majd, hogy mindkettőtök számára bizonyítsátok az egymás iránt érzett szeretetet, talán még oltár elé is álltatok. És így növekedtetek együtt. De két lélek két úton jár, mindenki mást hozott ebbe a kapcsolatba, mindenki máshonnan indult, és másfelé tart. Lehet, hogy egyik a másikát le is előzi tán. De a szeretet nem engedi, hogy akit szeretsz, az útszélén hagyd, fel kell emelni önmagadhoz, vagy be kell várni míg melléd ér. Mert egyikőtök sem különb, egyikőtök sem lehet fontosabb a másiknál. És ahogy mondják, "a sikeres ember háta mögött mindig van egy nő" úgy a sikeres nő háta mögött is kell lenni egy férfinek.Ezért ha szeretsz, várj egy kicsit, légy türelmes, és légy a másik sikerének részese
Van aki azért megy el, mert el akar menni. Van akit kényszerítenek. Van aki rájön, hogy ahol addig volt, ott senki sem lehet, s ahhoz hogy valaki legyen, ott kell hagyni a mindent. Házat, hazát, családot, munkát, tárgyakat, érzéseket. Szerencsés esetben a döntések sorozata sokkal jobb útra visz, ritkán tévútra. Nem is ez a lényeg, hanem maga az út, a próbálkozások. Erősítenek, vagy gyengítenek? Azt csak az illető érezheti igazán. Hogy hová indul az ember, és hová érkezik, az titok. Lehet, hogy egész életen át csak keresi a helyét, de azt soha nem találja.
Ez van, amikor az ember nem tervez előre, csak hagyja megtörténni a dolgokat. Úgy eljönni gyermekkora helyszínéről, hogy maga sem hiszi, mindez vele történik, mintha egy filmet nézne folyamatosan, de nem érti, mit keres ő ebben? Miért pakolja a dobozokat ruhákkal, edényekkel, tárgyakkal tele? És csak folyamatosan a "nem hiszem, hogy én ezt csinálom" szavak formálódnak az ajkán, s a következő képben már az autópályán imádkozik, hogy autója ne adja be most a kulcsot. Végül elérkezik egy olyan helyre, amelyről csak hallott, és talán pár fotót ha látott - s megint az a furcsa érzés keríti hatalmába amikor megpillantja a városhatárt jelző táblát. Nem, ez már nem az ami volt, annak vége, most átlépve eljövendő élete helyszínének jelző tábláját csak a tájat figyeli: vannak-e hegyek? Mert ez a legfontosabb. A hegyi ember nem tud meglenni nélkülük. Emberek nélkül igen, hegyek nélkül nem. Kellenek a hegyek, mementóként. Hogy tudjam, honnan jövök, és hová tartok.
Megvannak a szavak, el is mondtam tán, de félek, hogy túl későn haraptam el a nyelvem. Hallgattam volna? Elharaptad helyettem a szavakat. Már annyi időt töltöttem csendben, s most megint elragadt valami...
Félsz, hogy valami rosszat mondtam, nem, nem mondtam, de ha senki nem mondja, akkor senki nem hallja meg a szavakat, hogyan élhetnénk így tovább? A szavaknál, a csendnél hangosabb a szívem, nincs aki lecsillapítsa, de nem szégyellem. Akár üvöltök, akár sírin hallgatok, nem titkolom többé, hogy harcoltam, s talán egyszer győz a fény a sötétség felett, s talán némaságom és szavaim tieiddel egyként küzdenek. S akkor én nyerek.
Van valaki, akit úgy ismerek, ahogy senki más. Aki éljen akárhány száz kilométerre, akármilyen dimenzióban, úgyis megtalál. Láthatatlan kapoccsal köttettek össze útjaink, bár úgy tűnik közös Sorsunk végeláthatatlanul véget ért. Ez nem így van. Olykor a szív törvényei győzedelmeskednek a józan ész felett, olykor a kényszer szülte helyzetekből lesz egy kicsiny menedék, ahol lelkünk megnyugvást talál. Csak az addig eltelt idő ne lenne oly nehéz. A félrecsúszott szemüveg, a reggelinél fogadott kicsiny katonák, a gyógyszerrengeteg, a kusza haj, a szem, mely rám nevet, a vonalnyi száj, a három párna feje alatt, az érintése, az öle, a puha keze itt él bennem, most is érzem, más nem tudja, nem érezheti, mert úgy, mint én ismerem, nem ismeri.
Előbb vagy utóbb rájössz, mennyi mindent ki lehet bírni. Senki nem mondta, hogy könnyű az élet. Amire azt mondtad, ezt már nem lennél képes elviselni,...elviseled. Soha nem hitted, hogy Isten így megpróbál, a határaidat feszegeti, csakis azért, hogy számodra bebizonyítsa, erős vagy, és mindenre képes. Igazi túlélő. A körülötted élőket is azzá teszed. És amikor már azt hiszed vége, nincs tovább, jön egy újabb jel, egy lehetőség, egy éles fénysugár ebbe a reménytelenségbe. És rájössz, hogy minden érted van, téged szolgál. Ezért a szemedből lecsorduló könny már csak a hála jele legyen, ha mindezt végiggondolod. Te erős, határozott, önmagát mindenáron megvalósító nő.
Kár, hogy elfelejtjük, miért is jöttünk erre a világra. Azt, hogy mi magunk vagyunk felelősek saját boldogságunkért.
Vegyünk hát virágot, ékesítsük fel vele a szobát, gyűjtsük magunk köré azokat akiket szeretünk, akik méltóak arra, hogy boldogságunk részesei legyenek.
Hosszú sétákat, tartalmas beszélgetéseket, öleléseket, önfeledt nevetéseket nyújtó alkalmakat gyűjts magad köré.
És gyerekeket, akik még érintetlenek a nagyvilág szennyétől, akik szemében még csillog az az isteni fény.
És kutyákat, akikből a hűség soha nem vész el.
Közben pedig maradj mindig önmagad, add át magad a pillanatnak, mert az a jövőd előszobája. Ebből előrébb lehet lépni. Ha van kivel, van miért, és van kiért. Mert van kiért: önmagadért.
Érezted ma reggel a tavasz illatot? Egészen a lelkemig hatolt. Újra hittem ha csak egy pillanatra is, hogy van feltámadás, van újrakezdés, itt és most, abban a pillanatban, amikor beleszagoltam a levegőbe. Ma minden más, mint tegnap volt. Még az illatok is.
És egyszer csak hangokat hallottam a fejem fölött, de nem az alacsonyan szálló repülőgépek hangját, hanem a visszatérő darvak megszokott sorára lettem figyelmes. Lám, ők is tartanak valahová. Nem céltalanul röpködnek, hanem a megérzéseik, a jelek, amelyeket figyelnek, vezetik céljaik felé.
Ma olyan jó élni... ma olyan szép az idő, a nap is másként ragyog.Ma szeretem az életem

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló