Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A végzet csendes.
Nem tudnám meghatározni a megszállottságot. Azt hiszem, az ember mindig magában hordozza. Gyakran elég egy semmiség, hogy kirobbanjon. Csendesen beléd fészkeli magát, lassan, alattomosan megtámadja lényed minden részét; de nagyon ravasz, iszonyúan mesterkedő, mert úgy tesz, mintha a barátod lenne, és mégis becsap. A szenvedés csupán következménye mindennek. Amikor megőrül az ember, a leggyakrabban észre sem veszi, mert nem fáj. A legfájdalmasabb a zuhanás. Az a pillanat, amikor rájössz. Én sem akartam látni a közeledtét. És aztán végül törvényszerűen földet értem.
Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet,
csendes lépteiteket kísérje a szeretet!
Szívetekben béke, lelketekben nyugalom
legyetek boldogok a következő 365 napon! BÚÉK!
Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.
Kertekbe bementem, nefelejcseket csentem. Settenkedtem csendesen, nem neszeztem egyet sem. De egy helyen rettenetest tettem, s egy fergetegeset szellentettem. Ez lett vesztem, megleptek, s emberesen elvertek. Nefelejcsem elveszett, kerek fejem berepedt. Egyebet nem tehetek, ezzel keresem fel kegyedet: Megpermetezhetem-e fejedet/begyedet?
A szív az üzlet leghitványabb tárgya S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevô rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kinál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen.
Szerelem ég,
Lángol még.
Majd egyszer,
Elcsendesedik,
Édes szót,
Mámorítót,
Elsöpri a kígyó,
Mérgű váló szó,
Utállak,
Könnyed árad,
Szíved hasad,
Nem tudod, miért kaptad,
Hisz nem érdemelted,
Ezt a véget,
Könyörögsz,
Megrökönyödsz,
Sír a szíved,
Mikor látni véled,
Életed értelme,
Mással tud létezni,
Csak eszköz voltál,
Ellepi elméd a homály,
Éget a könny,
Mely értékes gyöngy,
Eldöntöd:
Vége mindennek,
Szíved kitéped,
Koporsódra e szavakat vésed:
"Szerettelek
Te nem
Légy boldog, hogy ezt tetted velem,,
Bárcsak itt lennél mellettem,
Szorosan fognád két kezem,
Én magamhoz húználak,
s sokszor csókolnálak.
Minden lámpánál megállnék,
Tekintetedbe mélyednék,
Csendes réten, padon ülnénk,
Sötétben beszélgetnénk.
Bárcsak itt lennél mellettem,
Szorosan fognád két kezem.
Figyelj pici drága lélek, elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni! Lassan járva óvakodva, anya kézbe kapaszkodva! Az ABC könyvbe bújni és a tudás harsonáját fújni! Aztán menni, a hazug csókot megismerni! Ismét járva óvakodva, de már botra támaszkodva!
Csipkés terítőket varrni és egy őszi estén csendesen meghalni! Ne sírj pici drága lélek, hisz mondtam már ne sírj, hisz ez az élet!
...Ím szerelmem ekkép változik, de
soha meg nem szűnik mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelídebb is...
Gyakran csendes a folyó, de mély!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló