Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Életünk boldogsága parányi töredékekből
áll össze az apró, elfeledett csókokból és
mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy
egy szívből jövő jókívánságból!
Talmud
Boldogság?! Illúzió... Illúzió, mely az álmokat zúzza porrá! Mely erőt ad, s végül mindent elvesz!
Egy évben legalább egyszer begyűjtünk pár jókívánságot a születésnapi gyertyáink felett.
Néhányan többet is bevetnek, szempillákat, szökőkutakat, szerencse csillagot.
És minden akkori és mostani kívánságból egy-egy valóra válik.
És akkor mi történik?
Ez olyan jó mint vártuk?
Úszunk a boldogság mámorában?
Vagy észrevesszük, hogy van még egy hosszú listánk más kívánságokról,
amikre még várunk, hogy beteljesüljenek?
Attól még kívánunk, mert, néha valóra válnak.
Csókból születik a boldogság.
Csillagszoró csillogása, pezsgős üveg durranása keltse fel szívedben a boldogságot, az én szívem már felébredt, küldöm is az sms.-t! Boldog Új évet Kívánok Sok Szeretettel!
Az ember dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életünk nyomorban, és zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
Elragadta, megszerezte
Szerelemlánccal megkötözte
De a szíve csak az enyém
Fényes urak, ha nem tudnátok
Két ember kell a boldogsághoz
És õ már csak az enyém

De azért én nem adom fel
Történjen úgy, ahogyan kell...
Mert az én mesémben a hősök győznek
A két szerelmes egymásé lesz
Ezért én nem adom fel...
Ha majd egyszer szíved össze lesz törve,
S nem találsz semmit ami vigasztaló lenne,
Elveszítetted azt, kit a világon a legjobban szerettél,
Nem kéne semmi más, csak, hogy újra vele lehessél!

De ne félj, mert egyszer még úgyis rátaláltok egymásra,
S csupa boldogság lesz a történet folytatása…!
Minden reggel vele ébredsz majd, s elveszíteni nem fogod többet,
Ez egy igazi csoda, mely megér minden kincset!
Mennyi mindenről szólhat egy dal. Mennyi üzenet lehet benne és mennyit tehetünk bele mi. Az első csók emlékét, barátaink arcát, egy jó buli képeit vagy éppen a szakítás fájdalmát. Egy kudarc élményét, vagy egy sikerét raktározza. Mindegy mi kötődik hozzá, de ettől fog függeni, hogy mikor hallgatjuk meg. Ha vidámság és boldogság fűződik hozzá: bármikor. Ha magány és boldogtalan percek: ritkán. Ha régi sebeket téphet fel, vagy újakat mélyíthet: igyekszünk soha.
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló