Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Télapó! Hol a hó, hol a jég?
Zsákodon nem találok hópihét!
- Zsákomon, hó nincsen,
Benne van a kincsem,
Tudod-e? Dió, millió, millió!
Talmud
Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek. Hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged. De ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál, életed során. Hinni akarsz benne, hogy valami jó hagysz hátra magad mögött, és hogy mindaz lényeges maradjon.
Kis lépések előre, nagy ugrások hátra,
ez minden mit az életben várhatsz.
Halk szavak, kiáltó mondatok
miket folyton csak hallgatok.
Vakká tesz minket oly sok dolog,
csak egyszer tudnánk mik az okok.
Szabad gondolatok tettek nélkül
úgyis mind sérülünk végül.
Hirtelen jött döbbenet mi vár ránk,
ilyenkor érzed kicsit fáj már.
Kezed nyújtanád utána,
de úgyis hiába.
Talán elmúlnak az emlékek
és álmodból végre felébredsz.
Talán véget ér mi benned van
és valaki másnak is helyet adsz.
Nincs szebb dolog, annál, mikor sóhajotok egyszerre csendül, szívetek egyszerre dobban, mikor hevesen verő szívvel, az akadályok elé néztek, ugyanaz fut végig bennetek.
Mennyi mindenről szólhat egy dal. Mennyi üzenet lehet benne és mennyit tehetünk bele mi. Az első csók emlékét, barátaink arcát, egy jó buli képeit vagy éppen a szakítás fájdalmát. Egy kudarc élményét, vagy egy sikerét raktározza. Mindegy mi kötődik hozzá, de ettől fog függeni, hogy mikor hallgatjuk meg. Ha vidámság és boldogság fűződik hozzá: bármikor. Ha magány és boldogtalan percek: ritkán. Ha régi sebeket téphet fel, vagy újakat mélyíthet: igyekszünk soha.
Az igazság még mindig örök érvényű.
Higgy benne- még akkor is, ha kemény s rideg,
És fájdalmasabb, mint azt te valaha elképzeled.
És akkor is, ha az igazság
Kegyetlenebb bármely hazugságnál.

Eddig szerencsénk volt, az ég tiszta, a tenger is nyugodt, de mi lesz, hogyha viharba keveredünk? Akkor bizonyosan oda veszünk – mosolygott Horíblee, mikor feltettem neki a kérdést. Úgy tűnt, a nőt nem érdekelte az, hogyha esetleg meghal. De miért is érdekelte volna? Van benne valami igazság. Ha meghalsz, akkor nem érzel semmit, nem tudsz semmit. Egyszerűen: nem vagy. De ezt fel tudná fogni akárki is ezen a világon? Hogy nem vagy...
Amikor azt gondolod, hogy végre van egy perc az életedben, amire már régóta vártál, és amiről azt hiszed, hogy tökéletes, és hogy örökké fog tartani, akkor rá kell döbbenned, hogy egyszer minden jónak vége szakad. És hogy ez a te esetben különösen így van. Ilyenkor azt gondolod, hogy téged nem illet meg a boldogság csodás érzése, vagy talán nem is létezik ilyen. Azt kérdezed magadtól, hogy mit tettél rosszul, mit kellett volna ahhoz elkövetned, hogy az a perc tényleg örökké a tiéd maradjon, az életed egy részét magába foglalva. Aztán felébredsz az álmodozásodból, és újra ott találod magad a szörnyen kietlen, puszta világban. Ahol olyan egyedül vagy, hogy szinte láthatatlan, érzékelhetetlen a személyed környezeted számára. Amikor azt látod a világ nélküled is ugyanúgy forog tovább és, hogy abszolút nem vagy meghatározó senki és semmi életében. Ugyanúgy neked sincs olyan személy az életedben aki az életet jelentené, és ez ellen akármennyire is akarsz, nem tudsz harcolni, hiszen talán a sors akarta így, talán te magad tehetsz róla, nem tudni... De azt tudod, hogy bárki bármit mond, te érzed, hogy ez az érzés soha nem fogy el belőled. Nem tudod senkivel sem megosztani, hiszen senki nem ért meg téged, nem tud osztozkodni a magányoddal. Azt látod, hogy mindenkit megillethet a boldogság körülötted, csak te vagy az, aki örökre a sötétségbe zárkózva éled életed egy konzervdobozban, és arra vársz, hogy végre jöjjön valaki, aki kinyitja ezt a dobozt és megmutatja neked milyen is az igazi világosság...
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Életem! Ígéred, hogy boldog lesz szerelmünk,
Nem válunk soha szét: én veled és te velem.
Istenek, adjátok, hogy amit mond, úgy is akarja,
őszintén szóljon, benne legyen szíve is;
engedjétek e drága barátság szent kötelékét hordoznunk
az egész élten át közösen.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló