Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Drága kincsnek érzett minden másodpercet, amíg még lélegezhet, csodának a fű illatát, az arcát simogató hűs fuvallatot. Mások éveket, évtizedeket fecsérelnek el, azt se tudják mihez kezdjenek a sok idejükkel, ő pedig legszívesebben belekapaszkodna minden egyes másodpercbe.
A nomádoknak nem volt múltjuk, csak jelenük, és ezért mindig boldogok voltak - egészen addig, amíg meg nem tiltották nekik a vándorlást.
Az élet rövid ahhoz, hogy eljátszunk egy szerepet, amit saját magunk vagy a környezetünk ránk erőltet. Élni kell amíg lehet és megpróbálni önmagunk lenni, nem pedig az, akit mások elvárnak tőlünk...
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság ?
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
Vannak érzések melyekről beszélni nehéz, melyek a világ számára titkot relytenek.Érzések melyeket csak mindaddig tudhatunk magunkénak amíg bele nem nézünk annak szemébe aki iránt tápláljuk azokat. Bármilyen érzések is ezek, jók vagy rosszak, kedvesek vagy gonoszak. Az ember tekintete/szeme olyan akár egy tükör, s ez a tükör megmutatja mi rejlik legbelül. Fegyver is lehetne.. pont emiatt,elárulhat bennünket vagy épp megvédhet.
Minden pillanatban téged kereslek.Akkor is ha tudom,hogy nem lenne szabad.A lelkemmel kereslek...mert szükségem van a mosolyodra,az érintésedre,a szemeidben fénylő bátorságra.A szívem fele nálad van,amíg nem lesz velem soha nem lehetek egész.
Tudom milyen érzés egy jelentéktelen, depressziós embernek lenni. Hogy úgy érzed, te már sosem leszel egész, egy selejt vagy. És lehet gyúgyul a seb, ami úgy fáj, de sosem fog teljesen eltűnni. Mindig ott lesz a heg, ami néha felszakad, és nagyon vérzik, és újra és újra eszedbe jut, honnan szerezted. És akkor jön valaki, aki a barátod, és mellette el tudod felejteni, legalább is addig, amig vele vagy hogy mi volt régen...de mikor a barátság már a számára nem barátság lesz, akkor egy új sebet ejt benned, és még a régit is felszakítja. És ilyenkor nem tudsz mit tenni. Csak leülsz, és végiggondolod, hogy van értelme van élni?
Az igaz barát olyan, mint a levegő. Amíg mellettünk van, észre sem vesszük. De amint eltűnik, hiányzik. Hiányzik, mint az oxigén a tüdőnkből. Megfojt a tudat, hogy hagytam úgy elmenni, észre sem vettem, mikor eltűnt mellőllem. De mire észrevettem, már késő...
Azt mondják, a szerelemnek kétszer örülhetünk igazán. Amikor elkezdődik, és amikor még tart. Talán a sors kegyetlen fintora mégis, hogy annyi, magát hűségesnek mondó szerelmes mégis hűtlennek bizonyul. És a hűséges ember pedig nem talál rá az igaz szerelemre. Az élet rossz tréfája ez, mert talán nem minden ember érdemes arra, hogy a rendíthetetlen és őszinte szerelem csíráját megtalálja, majd boldogan éljen élete párjával, amíg meg nem hal. A lehetőség mindenkinek adott, de közel sem biztos, hogy mindenki élni is tud vele?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló