Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Teljesen összetört a búcsúzás. Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad!
 
 
Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek.
 
Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat.
 
Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsúzásig...
 
Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én, barátod voltam és Te jó barát. Szebb volt a szép akkor, és több volt a fény, velünk volt boldog az egész világ.
 
Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott.
 
Most búcsúzom, ennyi az egész,
Most menny el, vissza se nézz,
Csak vedd karodba azt ki tőlem elrabolt,
S gondolj arra hogy voltam s talán vagyok.
 
Mert minden búcsú az ember tragédiája.
 
Fellobban a tűz,
a füst felszáll,
egy elveszett lélek
még visszajár.
A pokol peremén táncol
s néz le ránk,
ezernyi hang kiált fel,
engem mégse bánt.
 
Nem szabad utána nézni annak, aki elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló