|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment, Patak helyett hömpölygő nagy folyót akart, s e tócsa helyett a tengert. Mikor a gyermek gyermek volt nem tudta, hogy ő gyermek. Mindennek lelke volt még, s egy volt minden lélek. Mikor a gyermek gyermek volt semmiről sem volt véleménye. Nem volt megrögzött szokása. Elszaladgált a helyéről, törökülésben ült, forgója volt a feje búbján és nem grimaszolt, ha fényképezték. Mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton: miért vagyok én én és miért nem te? Miért vagyok én itt és miért nem ott? Hol kezdődik az idő, és hol ér véget a tér? Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok, mielőtt lettem, nem voltam, és hogy egyszer én, aki én vagyok, nem leszek már az, aki vagyok? | ||||
| ||||
