Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ki a bortól elázik, vagy hosszút köp, vagy rókázik.
Talmud
Kántorok, jó borok, nem szárad meg a torok.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
„Bár az idő gyors szárnyakon repül, s te meg én egy fél életen át külön utakon járunk, sugárzóan szép mosolyod mindig eszembe juttatja egy mesébe illő tündérszerelem örökkévalóságát.”
„Sok szék közül a földre esni, de mit lehet ilyenkor tenni? Azt az egyet örökre elfelejteni...”
„Örökké nem eshet!”
„Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok.”
„Már tudom milyen éjjel-nappalnak lenni, milyen örökké együtt és mégis külön.”
Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság.
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló