Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Sokszor van, hogy mondjuk, majd.... "Majd ha megtehetem, ha megteheted, ha ilyen vagy olyan leszel, ha ez vagy az lesz.... Majd akkor leszek boldog ha...."
De a boldogság nem akkor lesz. A boldogság most lehetséges csak ebben a pillanatban. Egy feltétele van a szeretet, amit magad, és mások iránt érzel. Nem tegnap, és nem is holnap. Az akadályok, elvárások, a majd, csak mind kifogás, eltávolít a jelenből. Kifogás, mert ha eljön az a bizonyos majd, kitalálsz újabbakat, hogy ne kelljen érezni a jelent. A szeretet képes lebontani a falakat, megszüntetni az akadályokat, és a jövőbe vágyakozást is.
Gondold végig. A nehézségek, aggodalmak... változnak, átmeneti természetűek. A szeretet állandó, és örök.
Ha a körülményektől teszed függővé a szeretet, és a boldogságot, sosem kaphatod meg, mert mindig lesz majd.
Ha egyszer, csak egyszer megérzed és megérted, mi a szeretet és a boldogság, nem lesz több majd...csak most.
Talmud
Istenem! Azért voltam-e kevés ideig boldog, hogy örökre boldogtalan legyek?
Csalódás, Élet,
Én csak önmagam szeretnék lenni. Úgy élni, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, hogy a képességeimhez mérten a maximumot teljesítsem. Nem akarok versenyezni vagy mások ostoba elvárásainak eleget tenni. Magammal akarok rendben lenni, a belső békét megtalálni. Soha többé nem akarom saját magamat hátráltatni, mert eddig csakis én voltam az akadály a vágyaim beteljesülésében. Le akarom, le tudom küzdeni önmagam. Mert valóra akarom váltani, valóra tudom váltatni!
A helyzet az, hogy arra még te is képtelen vagy, hogy mindenkivel azonosulj. Nem vagy képes mindenki dilijeit, hóbortjait, téveszméit elviselni és még magadévá is tenni. Nem megy! Egyszerűen vannak határok, amiket még te sem lépsz át. Nem, mert nem mered, hanem, mert nem is akarod. Lehetsz akármilyen tűzrőlpattant, vehemens és infantilis, a saját magad által kreált elvárásokat sosem fogod megszegni. Felesleges olyanokra pazarolni az idődet, akik nem akarják elfogadni azt, ami vagy. Akik nem értik, hogy a NEM, az NEM! Ne is erőltesd! Eddig is jól érezted magad, hát ezután is jól fogod. Nevess azokkal, akiknek a bolondságai kompatibilisek a Te bolondságaiddal! Egészen addig, amíg akár egyetlen személy is képes belőled előhozni az „állatot”, de ezzel nem szűnsz meg önmagad lenni, na addig drágám pont jó helyen vagy!
Csók...
Mérhetetlenül nagy valami... Olyan nagy, hogy bár mindenki csókol vagy csókolt, mégis, az emberiség túlnyomó része sohasem találkozott vele. Nem, mert csak a száját nyomja, tapasztja egy másik szájra, amelyre talán vágyott is, amelyet kívánt. Mégis... a legtöbb csók ... nem csók... csak valami olyasféle... Mert a csók lényegét nem a két egymásra szorított száj adja, nem is a forróság, amit a vér visz bele, hanem az, ami a mélyén van. A lélek... A szédületes magasság, a teljes testi-lelki feloldottság, amelybe csak a lélek repíthet. Csak a lélek teheti, hogy a csók megrázzon, elhamvasszon, hogy ne maradjon belőled semmi,csak egyetlen egy halálosan nagy vágy. Hogy ne keljen, soha, soha se kelljen életre ébredned. Az igazi csókból, fájdalmas az ébredés. Még annak a tudatában is, hogy a csókot meg lehet ismételni. Hogy ismét fel lehet repülni végtelen magasságokig, hogy ismét súrolni lehet az Eget, a Mindent. Hogy ismét ájultan bele lehet zuhanni a másik emberbe és ismét érezni lehet valamit ... sokat... Istenből. Abból az álomból, akaratból, amivel Isten az embert megalkotta és amilyenné az ember igazi boldogságát, örömét elképzelte. Az igazi csókból való ébredés... zuhanás... Az égből a földre. A határok közé zárt végtelenből a porba. Mert az igazi csók, még a végtelent is akkorának engedélyezi, emekkorát a szerelem betölt.
Nagy Frigyes egyszer az ütközet után a csatatéren sétálgatott. Egy haldokló közvitéze siránkozva tárta feléje karját. A császár lovaglóostorával a katona felé suhintott, s így rivallt rá: "Gazember, hát örökké akarsz élni?"
Amikor lóra ülök, elszáll minden gondom és a fellegekben járok.
Mikor vágtázom olyan, mintha repülnék.
Mikor a szél süvít, és együtt száguldunk, olyan mint egy álom.
Az élet lovaglás nélkül semmit sem ér számomra.
Élet, Boldogság,
Igazából nem tudom,hogy mi a bajom,
Csak könnycseppet érzem az arcomon,
Féltem újra megszerezni egy fiút,
De már túl késő innen már nincs kiút,
Miattad sírok, miattad élek,
Elveszíteni őt, ettől félek.
Fájdalom, Aggódás,
Oly megtisztelő érzés mikor hátadon ülhetek,
hisz a kezdetektől kezdve Te is vadló voltál.
De Te befogadtál,
mikor vidámak vagyunk vágtatunk fenn az egekben,
ha szomorúak vagyunk szinte rúgúnk és harapunk.
Viszont, ha sírok Te ott vagy nekem.
Teljessen más nyelven beszélünk, mégis megértjük egymást.
Nincs oly szó e Földön mellyell jellemezhetnénk egymás iránt érzett szeretetünket!
Ezt becsülni kell! E szoros kapcsot az ember és a ló között!
Sport,
"Olyan sokszor áldoztam már a szerelem oltárán, de Vénusznak talán nem tetszett amit látott, és ezért ítélt örök kárhozatra. Ebben élek most is."
,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló