Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A semmibe fog veszni, vagy a világ zárja magába? Lesz ki befogadja, vagy a magány küldi halálba? Bizonytalan jövő, bizony nem tudom, mit tartogat, de bízom benne, egyszer talán, hallom még a hangodat...
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »

Az ember életében legalább egyszer nagyon szerelmes...van, hogy többször is. Minden szerelem elmúlásával az emberi szív kevésbé tud már szeretni. Minden ember törekszik a szerelemre. Valamilyen formában. Szerelmesek leszünk fákba,virágokba,országokba, életérzésbe,stílusba...nagyon sokféle szerelem létezik a Földön és mind közül egyetlen egy szerelem \\\\\\\"gyilkos\\\\\\\". Ha a szerelmet egy olyan csodálatos ember iránt érezzük, akiért bármit megtennénk. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy elcseszte és a férfi vagy nő, akit szeret már nem tudja őt szeretni. Ilyenkor van az a pont, amikor a szerelmes szív megnyugszik,megbékél és elfogadja, hogy a hibáinak a következményét vállalni kell és rá kell jönni arra, hogy a férfi vagy nő akit, addig a percig mennyire imádott más oldalán talán boldogabb lenne. A szerelmet az ember nem választja, hanem kapja valamilyen felsőbb hatalom ajándékozza. Mit ér a szerelmes szív, ha pusztán múló parányi ideig szerethet? Semmit. Várni valakire, akit az ember szeret egyszerre csodálatos és kínzó érzés. Várni a csókjára, a szavaira...a szerelmére. Ha valakit igazán szeretsz el kell engedned és, ha ő is igazán szeretett téged ebben a sívár gyötrelmes életben, akkor visszatér hozzád, mikor elkezdi gyötörni a hiány, megőrül egy kedves szóért tőled. Ő akkor visszatér és virágokkal ülteti teli kopár szíved kertjét! El kell engednünk szívünk kicsi fehér galambját és várni, hogy visszarepül-e hozzánk! Létezik igaz szerelem? Igen létezik. Az igaz szerelem az, amikor egyikünk hajlandó lemondani a saját boldogságáról azért, hogy szívének legkedvesebb teremtménye boldogan élhessen.
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
Félek és remegek az Élettől,
Tudom, hogy vár rám valami, de nem látok a fénytől.
Keresem és kutatom, hogy megleljem,
Röpke pillanat, törékeny üveggolyó mindösszesen...
Karolom magam, nyugtatom a lelkem,Szivárványt gyártok, felujjongok hirtelen.
Majd letargiába esem, elmélázok a nehézségeken,
Végül elmerülök az ismeretlen messziségekben.
Menekülök, mindenem hátrahagyva,
Hátha valaki egyszer utánam fut, engem akarva...
S a viharban láncok szakadnak,
De új bilincs kattan kezemen,
A szenvedély rabszolgájaként
A gyönyör börtönében ébredtem.

S már nem csupán a kéz,
De álló vágyak hatolnak ezer módon belém,
Az élvezet lépcsőfokait egyenként világítva,
Kéjtől fuldoklom, s átölel a remény.

De kinyitom szemem,
A jégcsapokról csöppenő hideget érzem,
Eloltva tüzeket, szenvedélyt,
Csak az álmokat hagyja meg, másra már nem kérem.
Számtalanszor hallom, hogy sopánkodik az ember, mert csak a pofonokat kapja az élettől - hogy a közhellyel éljek. Arról viszont senki nem beszél, hogy ezeket miért ne adhatnánk vissza?
Fájdalom:ezt a szót nem szeretem kimondani
De van amikor muszáj
De ne feledd:szeretlek!
Gondolj rám, ha már nem leszek veled, Gondolj arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S az
utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, Nem is sejtetted, mit jelentettél
nekem. A legjobb barátomat, az egész életemet, A boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon, Tudd, hogy hiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek, S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, S arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S arra a napra mikor kimondtad végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel síromra, Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Vannak a fájdalomnak olyan fajtái,amelyek nem gyógyíthatóak kórházban. Így hát a szenvedők megpróbálják önnmagukban meglelni a gyógyirt. Vannak akik a kínzó magányt enyhítik. Új barátokkal vannak, akik a furdaló lelkiismeretükön könnyítenek némi készpénzzel. Vannak, akik égető vágyaikat csillapítják apró kedves gesztusokkal. Milyen szomorú azonban, hogy mindig vannak olyanok, akik nem léphetnek a gyógyulás útjára, hisz tudják jól, hogy csak még több fájdalom vár rájuk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom