Összeszedem e darabokra tört tükröt,
összerakom szép lassan,
megszúrja kezem, vérzem...
Felsöpröm egy lapátra
és beöntöm testem szemetesládájába....
Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet,
ezentúl szÃv nélkül élem az életet....
Nem fog fájni semmi,
feledni csupán agyam nem bÃr el,
látom az embereket, mellettem suhannak el...
|
