Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
‎Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép: elhalkuló hangok, lelassuló mozdulatok, és mi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.
Talmud
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.
Megérezzük, ha valaki megszeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.
Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk… az emlékeinkben mélyen..
Van egy apró, elvarázsolt, külön kis világ. Ami csak a tiéd és csak az enyém; a miénk… a kettőnké… közös.
Csak te érted, és csak én értem, csak mi. Ketten. Más senki ezen a földön.
Saját Napunk – a szeretetünk – ragyogja be, saját csillagaink – a mosolyaink – díszítik az egét. A Hold, mely éjszaka világít a bizalom kettőnk között.
A levegő, mely nélkül meghalnánk – a tudat, hogy létezel nekem és hogy létezem neked. A víz, mely életben tart: a sok kedves szó, melyekkel egymáshoz szólunk.
Mindezek együttesen táplálnak minket, és bennünk egy érzést: barátok vagyunk mindörökké!
Amíg élünk, egy ponttal kevesebbet érünk. Van bennünk valami tökéletlen, valami elnagyolt és kissé nevetséges is. Nyilván az, hogy emberek vagyunk. Ez a mínusz bennünk. De mihelyst meghalunk, rögtön értékesebbek leszünk néhány pontegységgel. Egyszerre kiderült, hogy van bennünk valami fenséges és pótolhatatlan. Nyilván az, hogy emberek voltunk.
Az életben naponta kell döntenünk dolgokról. Aztán környezetünk a döntéseink alapján ítél meg bennünket. Jól döntöttünk? - tépelődünk gyakran. De mi a jó és a mi a rossz? Amit ma még szabad, holnap bűnné teheti egy új törvény. Ami tíz éve még erkölcstelen volt, az mára társadalmi jelenség lett. Azt gondolom, hogy a lényeg: próbáljunk olyan döntéseket hozni amelyekkel aztán együtt tudunk élni.
A boldogság bennünk van, és a barát az, aki ki tudja azt hozni belőlünk.
Az egysejtűekkel ellentétben az ember szabadon megválaszthatja, hogy válaszol vagy sem egy adott ingerre, és ha igen, akkor azt milyen módon teszi. Az a fontos, hogyan érzékeljük és értékeljük a dolgokat, van-e bennünk együttérzés, és átlátjuk-e a helyzeteket.
Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örvendni tud! A magunk életkorában megállapodtunk, mindenről sziklaszilárd véleményt alkotunk. Mi már mindent láttunk, bennünk már semmi sem kelt bámulatot. Nekünk van a legnehezebb dolgunk. Azt mondjuk, így meg így legyen valami, újdonságokról pedig hallani sem akarunk. Elveszítettük a legfontosabb tulajdonságunkat: a kíváncsiságot. Vagy inkább a tudásvágyunkat; a kíváncsiság néha nagyon rút lehet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló