|
|
|
|---|---|
 |
|
| Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél. Telnek az órák, és arra ébredek, a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek. Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk, s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem: Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el? Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel? Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled? A legszebb éjszakánk mit ért neked? Ahogyan senkit,úgy öleltelek, de tévedés csupán, hogy jól ismertelek. Valakit láttam, de más vagy azt hiszem, s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem. | ||||
| ||||
