|
|
|
|---|---|
 |
|
| Így jár az, ki oly sokszor csalódott,
Elrabolták szívét, de nem holmi kalózok. Kiben a szerelem hevesen fellángolt, S jött, mit önmaga soha, de soha nem látott. Holott láthatott volna, ha tanul a hibából, Nem érzett így az, ki most megvádol. Boldognak lenni önfeledten nem lehet, Csak ha az ördögnek adod el a lelkedet. Annyi rossz után, a szív teljesen immunis, Hiába érkezik az új, mi akár jól indul is. A kőfal, oly masszívan tartja magát, Talán többet senki nem veszi be tulajdon várát. S így jár az, ki oly sokszor csalódott, Darabokra törték szívét, holmi kalózok. Nem tud újra tán soha, de soha szeretni, Magányosan, a porban fog elveszni. | ||||
| ||||
