|
|
|
|---|---|
 |
|
| Még mindig fáj az emléked,
a szívemben még ott van a helyed, nem feledtem el a közös múltunkat, pedig már azt hiszem, túl léptem rajtad. Titkon reméltem hozzám újra vissza térsz, s, hogy egy utolsó lehetőséget kérsz, úgy vártam, hogy újra fogd két kezem, majd súgd fülembe, bocsáss meg édesem! De nem jött el az a pillanat sosem, rájöttem talán nem érdemli meg a szeretetem. | ||||
| ||||
