|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha véget ér a türelem és csak arra leszel figyelmes hogy csukódik az ajtó...megkell értened..vettem a kabátom és elindultam..felültem az első vonatra majd az első repülőre és már magasan szállok..távoli helyeken járok...de tudd hogy a szívemben őrizlek és ott vagy velem bárhol is járok...de van amikor az embernek mennie kell..van amikor nem várhat, nem maradhat mert úgy érzi mennie kell..hogy világot lásson?vagy csak felejtsen?vagy csak egyedül legyen?-van hogy maga sem tudja...az ember.. | ||||
| ||||
