Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A Szépség, csakúgy, mint a Bölcsesség, leginkább a magányos hódolókat kedveli.
Talmud
Ha mi árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk: Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket. E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze most el úri kegy, Másszor aztán jobban megy. S amint emberséges Puck A nevem: ha megkapjuk, Hogy most kímél a fulánk, Jóvátesszük e hibánk, Máskint a nevem ne Puck Legyen inkább egy hazug. Most uraim, jó`tszakát. - Fel, tapsra hát, ki jó barát, S Robin megjavitja magát.
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.
Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?
A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és merre visz az út.
Most, mikor túlesett már az első meglepetésen, egyszerre elfáradt. Az ember egy életen át készül valamire. Először megsértődik. Aztán bosszút akar. Aztán vár.
Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?
Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem
Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló