Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket.
Talmud
Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca
el?zi lelkünk bánatát,
akinek egyszer? jelenléte elég,
hogy vidámak,
és nagyon boldogak legyünk.
S lám itt vagyunk együtt.
Szemünk a tájra mered,
s lélegzetünk egyszerre ered.
Izmunk egyszerre feszül,
szívünk egyszerre ver,
a barátságunk összetart,
s kettőnk lelke összeforrt.
Hiszen amitől félsz,
nem szégyellem,
énis rettentően félek.
Ami boldoggá tesz téged,
az engem is boldoggá tesz.
Mindent elkövetek,
hogy boldoggá tegyelek.
Amikor kinézek az ablakon,
Egy szomorú fűzfát látok.
Épp csak szeretetért kiált, s én kikószálok.
Hozzábújok, s elmesél mindent, mit érez,
S én ekkor ismerek magamra benne.
Úgy véli, hogy őt már nem veszik semmibe,
De téved, mert mi örökké őrizzük szívünkbe.
S így én is, mert pár barát szeretni fog örökre.
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rossz indulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
A tehetős emberek nem élhetnek elszigetelve, miközben körülöttük óriási a szegénység. Mindannyian egy levegőt szívunk. Mindenkinek esélyt kell adnunk, legalább egy alapvető esélyt. (Ayrton Senna, 1993.)
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük, van akit a merszségéért van akit a bátorságáért, van akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.
Külön lépünk be az ajtón,
mely a boldogság felé vezet,
hogy kimondhassuk szívünk vágyát
a boldogító igent.

Együtt állunk az oltár elé
egymás kezét keressük,
s a házasság szent áldását
csókkal pecsételjük.
Az élet szépségét karjainkban emeljük magasra, hogy a szívünk szállhasson...
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló