| A rombolás áldás, a porból újjá lehet épÃteni mindent. De félünk attól, mi lesz velünk, ezért sokszor nem merünk lépni. Félünk az ismeretlentÅ‘l, attól, hogy lesz-e elég pénzünk, lesz-e munkánk, lesz -e új szerelem... egyáltalán mi is leszünk-e. Nem úgy ahogyan voltunk, hanem úgy, akivé válunk. Nehéz döntés. És még nehezebb az elválás a tárgyaktól, a személyektÅ‘l, a tájtól, az érzésektÅ‘l. Most lehet, hogy ürességet érzel, azt, hogy nem itt a helyed, nincs kötÅ‘désed, nincs semmi ami még itt tartana. Akkor EZ AZ a pillanat, amikor menni kell. Bepakolni azt amire feltétlenül szükség van, s lesznek tárgyak, emberek, érzések amelyek maradnak. Te pedig felvértezve indulsz neki a végtelennek, amely tele van új lehetÅ‘ségekkel, tárgyakkal, emberekkel, új szerelemmel. |
