Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Drága Csalódás!
Vendégszeretetem sosem volt irántad, de te mégis sokszor megleptél már.
Próbáltalak noszogatni, jelezni, hogy ideje menned,
De a kijárat előtt mindig megfordultál.
Most, hogy újra érzem távozni készülsz,
Arra kérlek engem örökre békén hagyjál.
Szenvedtem már te miattad eleget,
Jöjjön végre a boldogság helyetted!
Talmud
... Igy tekintem én is a reám mért nehéz napokat s bármily keményen érzem is a reám mért inségeket, hálát adok neked, Uram, hogy méltónak találtál szenvedni. Ez biztosít engem arról, hogy szeretettel gondoskodsz rólam s üdvösségem ösvényére akarod irányozni tekintetemet... Örömmel huzom igámat s békén viselem terhemet, mert jutalmat készítettél érette Istenem, a mely rövid szenvedéseim érdemeit végtelenül tulhaladja. Tudom, hogy könyeimnek egyetlen cseppje sem hull hiába s megfizetsz egykor érette... Atyám! Felajánlom neked szomorú szívem aggodalmait s az átélt keserü percek összes bánatát. Fogadd azt kegyesen bűneim bocsánatjának engesztelésére. Sorsom felett nem panaszkodom, mert ha mindent elveszitettem is, szereteted az enyém s e szeretetben élni és halni akarok mindörökké. Amen.
Sok mindent magamba fojtok,
emiatt van, hogy idegileg kivagyok.
Bevallom, ritkán, de én is sírok,
a párnámon könnycsepp foltok...
Csak szépen, halkan, magamban,
senki sem tudja mi a bajom valójában...
Legbelűl a szívem borzasztóan vérzik,
mert, csak is egy ember HIÁNYZIK!!!
Malac füle, disznó farka, rúgjál be ma, mint a marha. Így lépj az új esztendőbe, s maradj boldog mindörökre. B.U.É.K.!
Egyedül te érzed a veszteséget és csak te tudod elfogadni azt, majd továbblépni. Te is tudod, hogy milyen nehéz, hisz az emlékek visszaráznak, de azt is tudod, hogy nem élhetsz az álmaidban örökké.
Hiába keresel, nem találsz már sehol. Nem találsz, mert nem járok az élők között.
Veronika mindent gyűlölt, de legjobban azt, ahogy élt, és hogy nem fedezte fel a többi Veronikát, akik benne laktak, és akik érdekesek voltak, őrültek, kíváncsiak, bátrak és vakmerők.
Ki is állíthatná, hogy az örökös öröm kárpótolhat egyetlen pillanatnyi emberi fájdalomért...
Ülök a sötét szobába, egyedül, könnyem csorog.
Ülök az ágyon, s csak rá gondolok.
Hiányzik, Szeretem, Ő mégsincs velem,
s nem azért, mert nem lehet, szakított velem.

Ülök, s nézek ki az ablakon,
Néma csend, csak az utca zaját hallgatom.
Hiányzik, még mindig szüntelen,
reménytelenül szeretem, Ő az egyetlen.

Írom e verset, hátha elolvassa,
s reménykedek, hogy felkeres, s azt mondja:
Folytassuk Szerelmem, Veled akarok lenni,
Szeretlek nem akarlak elveszíteni.

Talán valóra válik,
Talán csak egy hiú álom,
De egy biztos,
Szeretem, Ő marad a párom.
Keresem a szavakat a sorok között
mert ilyen vagyok és kész.
Keresem a hangomat ha dühös vagyok
mert ilyen lettem ez tény.
Keresem a postást a levélben
mert nem hiszek el mindent.
Keresem a lelket az emberben
mert ott kell lennie mélyen.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló