Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„A boldogság soha nem tart örökké.”
Talmud
Eldöcögött már az ó-év szekere,
Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,
Búját-baját felejtsük el örökre.

Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,
Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.
S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,
Áldja meg két szent kezével családunk.
Útra kélt az erdő ezer fenyőfája örömet szerezni szerte a világba. Meghittség, boldogság, szeretet és béke legyen a családod örökös vendége! Boldog Karácsonyt!
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve...
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
"Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra, én,
Az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható"
„[…] a legeslegszentebb szeretethez hasonló érzés hatott át éppen, olyasmi, amiről a doktorok beszélnek: megmutatta, milyen az az önkívület, melyben szerető és szeretett ugyanazt akarják (és titokzatos megvilágosodás útján tudtam e percekben, hogy a lány, bárhol legyen is, ugyanazokat a dolgokat akarja, amelyeket én is akarok...)”
„…Jó és rossz, helyes és helytelen ... minden össze van keverve mindnyájunkban. Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És jósága is ... Ott van az edényben, ami maga az ember, ... örökös készenlétben, hogy ennek, vagy annak kedvezzenek a körülmények. Adj nekünk tisztességes életet, és akkor tisztességünk kerekedik felül. Adj szerencsétlen körülményeket, és akkor kitörhet belőlünk minden kegyetlenség.”
„A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”
„Azt hittem Veled vagyok...
...Nem haltam meg, de nem is élek, de emlékszem...és úgy fáj... Nem élhetek így, Nélküled nem. Örökre veled maradok.
- Csak örökre...?”
Kántorok, jó borok, nem szárad meg a torok.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló