Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az élet minden alapvető helyzete visszavonhatatlan. Ha az ember ember akar lenni, tudatosan kell vállalnia a visszavonhatatlanságot. Fenékig ki kell innia. Nem szabad csalnia. Nem szabad úgy tennie, mintha nem látná.
Talmud
Engedelmes vagyok. Nem bírok ellenállni a gyöngébbeknek.
Élni könnyű. Döntést hozol és sohasem nézel vissza!
Ne áltasd magad téveszmékkel a szerelem felől. Nem lehet elintézni finom, úri módon, anélkül, hogy bepiszkítanád a kezed. Erő és bátorság kell hozzá. S ha nem bírod elviselni annak a gondolatát, hogy bemaszatold a szép, tiszta lelkedet, akkor inkább hagyd a fenébe az egész életet, és eredj el szentnek. Mert akkor úgysem válnál be soha emberi halandónak. Vagy a túlvilágot választjuk, vagy ezt itt.
Drágám, nagyon várlak! Milyen hosszú egy nap a sötétben.......vagy egy hét?! A tűz kialudt már, és én nagyon-nagyon várlak! Ki kéne vonszolnom magamat, de ott meg nagyon tűz a nap! ....sajnálom, hogy elpazaroltam a lámpa fényét a festményekre, és a levélírásra!
Meghalunk! Meghalunk, meghalunk.....telve szerelemmel és buja vágyakkal! Bőrünk érintésével elfolyunk, mint a folyók, félelmekkel, melyeket elrejtünk magunkban, mint ez a barlang! ....szeretném, ha ezek a jelek a bőrömön lennének!
Mi vagyunk az ország, nem a térképen szereplő, a hatalmasságok nevével fémjelzett határok számítanak....!
Tudom, hogy eljössz értem, és kiviszel innen a szelek palotájába.....ez minden vágyam.....sétálni veled, és a barátokkal,.......egy ilyen helyen,.....egy térkép nélküli földön!.....a tűz kialudt már, most így írok - sötétben!
"A legnehezebb mesterség és a legnagyobb művészet élni."
"Eddig a lámpaoltással kezdődött számára a nap elviselhetőbb része, amikor végre elcsendesült a háló, s ő átadhatta magát annak a szelíd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlő könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül ő forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szeméből az első könny."
„A leány eltakart piros arcát fehér kezeivel és lassan, csöndesen sírdogálni kezdett. Az ifjú udvariasan fölkelt, halkan közeledett a hintaszékhez és hirtelen, gyöngéden odahajolt a leány fölé és megcsókolta. Olyan volt ez a csók, mint a pirosan lepergő szeptemberi falevél. Az este enyhe árnyai lopóztak a kertbe és a fáradt csöndbe nem vegyült semmi nesz, csak olykor-olykor egy hulló falevél zöreje s egy csók csattanása...”
"Éljünk vidáman, minél kevesebb gonddal, mert egyszer meghalunk, ez a régi lírikusok filozofája, ha pedig élnünk és örülnünk kell, hagyjunk élni és örülni másokat is, ez az egész élet filozófiája."
"Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló