J

Kiemelt kategóriák

» Szerelmes SMS

» Születésnap

» Élet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

RENDEZÉS:

...

163

...

531

Utolsó oldal »

Az ember soha nem szabad, mert az is fogja, kötözi, amit alkotott.

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Csak nem vettük észre. Adj tüzet, kérlek!

Nézlek téged és magamat látom
Holdfény tőrömet a szívedbe mártom
Majd magamba döföm a létet ellököm
Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom
Mielőtt adnál, te kétszer is veszel
A pokol tüzében is győztes leszel
Ha eleged van még kérsz ez rád vall
A gonosz meg röhöghet teli pofával.

A serdülőre jellemző, hogy nagylelkűen meg akar halni azért, amiért az érett ember alázatosan élni akar.

Van mikor azt gondolom utálok élni. Van mikor azt hiszem van miért félni. Van úgy, hogy azt gondolom egyedül vagyok. Hogy nem figyelnek mások csak az angyalok. Akkor rájövök, hogy a legszebb angyalt nekem adta az ég, s csak remélni tudom, hogy örökké az enyém.

Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.

Téged szeretlek, érted doban szivem, minden álmom te vagy, minden gondolatom te vagy, ha itt hagysz nem baj neked, az én szívem törik apró darabokra.

Aki összeomlik, rendszerint nem érzi mikor ér a szakadék fenekére. Csak zuhan, zuhan lefelé. Ezt az egész összeomlást azoknak találták ki, akik az életben valami olyan után kutattak, amit a saját környezetük nem tudott nyújtani nekik. Vagy csak azt hitték, hogy nem tud nyújtani. És abbahagyták a kutatást. Abbahagyták, mielőtt még igazán elkezdték volna...

Amit nem fejeznek be megfelelő helyen és időben, örök időkre befejezetlen marad.

Minden ember hibázhat és hibázik is. Hibáink következtében vesztjük el biztosnak tűnő munkahelyünket, hűséges barátainkat, mindig mellettünk álló családtagjainkat és odaadó szerelmünket. Ha megbántanak minket, s csalódunk, épp úgy toljuk el magunktól azt, aki fájdalmat okozott, mint ahogy minket tolnak el maguktól azok, akiktől elvettük a boldogságot. Az ember ösztönösen fél az újabb csalódástól, s nem látja be azt, hogy míg attól tart, hogy újra csalódik, mennyi lehetséges boldog percet dob el, mikor nem ad új esélyt. De helyes e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt a boldogságnak?! Igen, mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz és csak annyit tudunk majd mondani „Pedig kettőnknek járt volna még egy esély!”

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló