Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nem akartalak elveszíteni, ezért nem akartalak megszerezni.
Talmud
Teljesült minden mit kívánni tudtam, melletted mindenem megvan mit valaha álmodtam.
Minden nap jobban hiányzol nekem, nélküled elvesznék azt hiszem.
Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...
Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék,
Teérted és miattam, kit szeretsz és mindenért mi rémít s bennem hánytorogg.
Borzadva olvasom, életem az a könyv, képei itt állnak köröttem:
Átkozok, vádolok, sírok, de semmi könny ki nem olt egyetlen betűt sem.
...a legfőképpen azonban a várt viszontlátás ez életöröm általános érzésében folyt össze benne. Ez az érzés olyan erős volt, hogy akaratlan elmosolyodott.
Azt gondoltam eső esik,
Pedig a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
Onnat ver engem az eső.
Minden rézfúvósnak megvan a maga helye: mérföldekre innen a szabad ég alatt.
Testileg-lelkileg nem lesz egészséges soha senki úgy, ha nem vállalja az elfojtott, meg nem élt érzéseinek az átélését, és ha ezeken nem változtat. Átélni és kimondani - persze egy adott pillanatban. Azután elfogadni és változtatni. Soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. Ellenkező esetben csak vergődni fog félelmeinek a csapdájában, egészen a haláláig.
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló