Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A szív az üzlet leghitványabb tárgya S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevô rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kinál, másik meg veszen, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen.
Talmud
Soha ne feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül! Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!
Szerelem ég,
Lángol még.
Majd egyszer,
Elcsendesedik,
Édes szót,
Mámorítót,
Elsöpri a kígyó,
Mérgű váló szó,
Utállak,
Könnyed árad,
Szíved hasad,
Nem tudod, miért kaptad,
Hisz nem érdemelted,
Ezt a véget,
Könyörögsz,
Megrökönyödsz,
Sír a szíved,
Mikor látni véled,
Életed értelme,
Mással tud létezni,
Csak eszköz voltál,
Ellepi elméd a homály,
Éget a könny,
Mely értékes gyöngy,
Eldöntöd:
Vége mindennek,
Szíved kitéped,
Koporsódra e szavakat vésed:
"Szerettelek
Te nem
Légy boldog, hogy ezt tetted velem,,
Nem akkor vagyok Rád büszke, ha nincsenek kudarcaid vagy elvesztett csatáid. Akkor, mikor belátod bukásaidat, nem küzdesz ezt meg nem történtté tenni és emelt fővel vágsz neki a következő új lehetőségnek. Látod hát Harcos akkor vagyok én Rád büszke!
Az édes sose olyan édes a keserű nélkül.
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
Bárcsak itt lennél mellettem,
Szorosan fognád két kezem,
Én magamhoz húználak,
s sokszor csókolnálak.
Minden lámpánál megállnék,
Tekintetedbe mélyednék,
Csendes réten, padon ülnénk,
Sötétben beszélgetnénk.
Bárcsak itt lennél mellettem,
Szorosan fognád két kezem.
Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak.
Figyelj pici drága lélek, elmondom, hogy mi az élet!
A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni! Lassan járva óvakodva, anya kézbe kapaszkodva! Az ABC könyvbe bújni és a tudás harsonáját fújni! Aztán menni, a hazug csókot megismerni! Ismét járva óvakodva, de már botra támaszkodva!
Csipkés terítőket varrni és egy őszi estén csendesen meghalni! Ne sírj pici drága lélek, hisz mondtam már ne sírj, hisz ez az élet!
Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,
Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,
S a legszebb álom velem marad,
Életemen végigkísér.

Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,
Ha itt a nyár s köröttem minden csupa fény?
Ki tudja, miért? Talán azért, mert Téged látlak,
S talán, mert úgy szeretlek Téged én.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló