Sétálni indulok, de nem tudom merre tartok,
vannak pillanatok, mikor már elbizonytalanodok,
nem tudom hová tartozok, vagy kiben bÃzhatok,
kezdem úgy érezni, csak egy elveszett lélek vagyok.
Boldogtalanság fátyla borÃtja be a testem,
csak arra várok, hogy valaki fogja meg a kezem,
mutassa meg nekem a helyes jövőhöz vezető utat,
szabadÃtson ki innen, hogy elfelejtsem a keserű múltat! |
