Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
16
Elnéztem itthon a cserebogarakat még tavasszal. Tulajdonképpen az egész életük arról szól, hogy a föld alatt élnek, és esznek. ? Kertásáskor mindig egy csomót kiszedünk belőlük. ? Utána, ha már eleget ettek, bebábozódnak, kikelnek, és cserebogár lesz belőlük. Erre készültek egész eddigi életükben, viszont már csak egy pár napjuk van hátra, hogy párosodjanak, meg hogy repkedjenek egy kicsit sötétedéskor, és annyi. Közben pedig vadásznak rájuk a madarak, meg például az autók is sokat elütnek belőlük. Hallani mindig a koppanásukat a kocsi elején, amikor felkenődnek. Én pedig azon gondolkoztam, hogy ha egy cserebogár kikel a bábból, és rögtön az első repülésével nekimegy egy autónak, volt-e bármi értelme annak, hogy élt, hiszen mivel nem tudott szaporodni, nem érte el vele azt, amit kellett volna.
Talmud
Vad! Na, ez az, ami az én bajom. Sosem viseltem el a szabályokat és nem igen tűrtem a korlátokat! Sokszor megkapom azt , hogy túl válogatós vagyok és , hogy nem tudok alkalmazkodni . De hát a macska sem alkalmazkodik, senkihez mégis tud szeretni . Mi nők is macskák vagyunk , igényeljük a szeretetet, de a szabadságra is szükségünk van ! Kell a melegség, de bennünk van a vadászösztön is ! Tudunk dorombolni de ha bántanak kiengedjük a karmainkat ! Miért kéne ezen változtatni, a férfiak sosem változnak és ez természetes ! Akkor mi is lehetünk vadak, de ha kell mi is tudunk kedvesek, lenni !
Mona
Az életem nélküled semmit nem ér,
Ha te elhagysz el megyek én!
Eldobsz engem mint egy hervadt virágot,
De majd eszedbe fogok jutni,
Ha a másik lány is elfog hagyni!
Kívánom ne hadjon el.
Engem meg feledjél el!
Van egy mondás . Házi nyúlra nem lövünk! De mi van ha az a nyuszi lehet akire eddig vártunk. Ő az akiben megvan minden amit eddig kerestél. Mi fontosabb a te boldogságod vagy mások véleménye ? Lehet jobb ha vadászunk, vagy örökre ott motoszkál a gondolat mi lett volna? Tehát állj vagy lövök?
Mona
Pest a magyar haza, új nemzedék, ki nagyon laza, vagy a munkás aki az olajos kabátját viszi haza,

Pest a 4 évszak, ma-pu-lá-ció, soha ne lessz vakáció, ebben nincsen ráció,ez nem alliterácio...

Egy Pestiest vagyok Pesten,Pesti lettem! Pesten tettem... Valamit,
De most szólítják a hazafit, azt a valakit, aki egy dehaditratens Pestiest után haza vitt,

Pest a királyok városa, olyan mint a 7 vezérnek az Álmosa, vagy a NAV-nak a vámosa, aki 1 perc alatt az agyadat átmossa,

Pest, 21 éve gyűjtök pénzre, amit majd felteszek a szerencse forgandó kerekére, s majd az adóból jusson az IGAZgatóság vadi új kerekére,

Pest, egy művész a művet éppen a pestiestben festi, pesten születtem, de igazából sosem lennék pesti
A megsárgult Hajdúbagosi rónán járok,
csöndes lett és fakó.
Szeretném-e tájat itt hagyni sokszor.
Istenem hogyan is tehetném,
mikor annyira imádom?
Haldoklásában is csak a szépségét látom.

Nagyon csöndes lett novemberben kis falum felett az ég is,
Afrikában mentek a vándormadarak.
Maguk mögött hagytak végtelen nyugalmat.

Az ősz jötte miatt minden fecske búcsút intett nekünk.
Az égbolton egyet sem látok pedig annyira szeretnék.

Hiába nézem egész nap a Hajdúbagosi sárguló tájat.
A szemem villás farkú fecske helyett csak sötét varjat láthat.
A gólya sem vadászik békára a szendergő tájon.
Elmélázom a fán csókolózó vadgerle páron.
A szívem nélküled a forró nyárban is dermedt,
teljesen megfagyott.
Várom,hogy szeress és átölelj,
talán még attól kiolvadok.

Szorosan Ölelj,csókolj ha megtalálsz,
olvaszd fel a jégé megfagyott szívemet.
Tudod szívnékül létezni,élni nem lehet.

Nélküled nem létezek,
halott a lelkem,
érted teljesen megfagyott.
Addig olvaszd fel,
amíg a bánatban bele nem halok!


A réten sétálok lassan elmerengve.
Az enyhe szellő simogat az alkonyati csendbe
A nap rég eltűnt a kis nyárfás mögött.
A csendes félhomályba, nótájával vigasztal engemet egy tücsök.

A hold mosolyogva járja útját a kis falum felett.
A ragyogó csillagok hullajtanak rám egy könnycseppet,
majd hazáig kísérnek.

Megállok a vadvirágos réten.
Pontosan ott ahol megcsókoltál nem is olyan régen.
Rád gondolok,
közben a csillagokat nézem.
Előveszem zsebkendőmet,
s letörlöm arcomról a könnyem.
Pillanatnyi boldogság ezek voltunk mi ketten ! Két szikra mely föllobbant és gyorsan el is hamvadt . A helyén csak fekete hamu maradt és egy megperzselt szív , az enyém . T e neked ez csak egy kis könnyed játék volt nekem az élet . Ma már tudom nem szabad bízni sem hirtelen lángolni .
Olyan jó élni... jó elmélázni, kinézni az ablakon, hálát adni minden egyes reggelért. Másként látni ezt a gyönyörű világot. Érezni a levegő illatát, a jelen pillanatot, s hallgatni azokra a bizonyos ösztönökre, amelyek benned vannak. Hányszor kellett volna hallgatni rájuk... mennyi kudarctól menekültél volna meg... érezted, felfogtad, hogy a dolgok nem jó felé mennek, nem a te javadat szolgálják, hogy aki melletted van hátbadöf... mégis megpróbáltál hinni, és bízni... talán éppen utoljára. Mert miért ne lehetnél szerencsésebb az életben, ahogy eddig nem... és akkor ott motoszkál egy gondolat, egy furcsa érzés, és nem tudod hová tenni, csak azt tudod, hogy ez kényelmetlen, szabadulni akarsz tőle, és próbálsz mosolyogni, nem rá gondolni... és akkor bejönnek a megérzéseid. S te csak ülsz ott, hogy bárcsak hallgattál volna rájuk...aztán sok időbe telik, mire felocsúdsz a csalódásból, és megpróbálod összekaparni magad... végül sikerül. Eléred azt aki mindig is voltál, megéled azt, amit mindig is szerettél volna. Ehhez csak egyet kell tenned: elengedned. Ez a legnehezebb, de megéri. Kevesen képesek rá. Lehetnek félelmeid, de tudomást sem veszel róluk, csak imádkozol, és megjegyzed, minden úgy jó ahogy van. A tükörből már egy másik ember néz rád. Sohasem gondoltál rá, hogy arra az emberre visszamosolyogj, most mégis megteszed... minden úgy jó, ahogy van. És kíváncsisággal tekintesz a jövőbe, már nem ragaszkodsz, csak élsz... s ezt más is tudni fogja.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló