Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
3
Utolsó oldal »
Mikor véget érnek az alibiévek,
és a súlyok nőnek a válladon,
te röpülnél, de örülsz annak,
ha valahogy megállsz a lábadon.
Talmud
„A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy. Az ember végül megadja magát. De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan! Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít. Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg! Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban. De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.”
„Aha, értem. Azt hiszed, hogy neked ehhez
semmi közöd. Elmész a szekrényedhez és kiveszed ezt a
lompos, kék pulóvert. Mert a világnak azt akarod mondani ezzel, hogy túl
komolyan veszed magad ahhoz, hogy érdekeljen mit veszel fel. De amit nem
tudsz, az az, hogy ez a pulóver
nem egyszerűen kék. Még csak nem is türkiz vagy jáspis kék, hanem sziriliai kék. És azzal sem vagy tisztában, hogy 2002-ben Oscar de la
Renta jött ki egy ilyen árnyalatú
kollekcióval. Aztán, ha jól emlékszem Yves Saint Laurent
volt az, aki szirilia kék színű katonai ingeket
mutatott be. Aztán a sziriliai kék, gyorsan feltűnt további nyolc designer kollekciójában. Majd szépen leszivárgott a bevásárló központokba. Hogy aztán egy leárazásban végezze. Így került hozzád
is. Ugyanakkor az a kék több millió dollárt és megszámlálhatatlan munkahelyet jelképez. És valahogy komikus, ahogy azt
hiszed, hogy kivontad magad a divatipar hatása alól, holott azt a pulóvert
hordod, amelyet neked választottak ki az ebben a szobában lévő emberek, egy
rakás "dologból".”
Pumba: -Timon, gondoltál már arra, hogy mik azok a fényes pöttyök felettünk? Timon: -Én nem gondolok rá, én tudom. Pumba: -Oh. És mik? Timon: Fényes bogarak, amik valahogy felragadtak arra a kékes-fekete izére. Pumba: -Nahát! Én mindig azt hittem, hogy több billió kilométer messzire lévő, izzó gázgömbök...
Ahogy másokban megpróbáljuk felfedezni a legjobbat, akkor valahogy magunkból is a legjobbat hozzuk ki.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló