Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


Talmud
Egyik reggel egy rózsacsokorral állított be hozzá. Közölte, hogy otthagyja az egyetemet, és belevág a saját üzletébe. Azután megkérte a kezét. Ő pedig igent mondott, pedig a csodálaton és a cinkosságon kívül mást nem érzett iránta. De azt gondolta, hogy az idő és az együttélés majd meghozza a szerelmet is. Különben is ez a fiú volt az egyetlen, aki megértette és ösztönözte: úgy érezte, hogy ha elszalasztja ezt a lehetőséget, talán soha többé nem talál olyan embert, aki elfogadja őt úgy, ahogy van.
Félelem vonja körben testem, félek, hogy még enyém sem voltál már elvesztelek. Némán tátog szám, és semmibe mered szemem, folytonos harcokat vív szívem, és eszem. Hogy majd melyik győz, te döntöd majd el, képtelen harc ez hogy mit mutathatok és mit takarjak el.
Barát...
Barát az, aki szemedbe néz, és rögtön megmondja, jól vagy-e.
Barát...
Barátaz, aki mielőt megszolalnál, már tudja, mit kell mondani, és pontosan célba talál.
Barát...
Barátaz, aki egyetlen mosolyával jókedvre derít, mig mások hiába probálják meg 1000-szóval ugyanezt.
Barát...
Barátaz, aki úgy tud segíteni és megszólalni, mint, te... és benned én barátra találtam.
-Anya fessük ki a házat és a háztetőt!
-Minek kisfiam?
-Kékestetőn akarok nyaralni!!
Ment az úton csöndben és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem..ő volt az utolsó.
Nem maradt már semmi csak az emlékek
Változás útján eltűntek már az értékek
emberi eszmék tovaszállva egy hosszú úton
egyedül haladva sokszor elgondolkozunk magunkon..
Hiába vagyok foglalt, mellette érzem magam a legnagyobb szabadságban, és egyben a legnagyobb biztonságban.
Halk léptek oly csendesek, hogy hozzá képest az esőcseppek az aszfalton úgy zengenek, akár a becsapódott bombák.. de te ne erre figyelj, csak hogy indulj..menj..kezd újra,merj..!
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló