Kiemelt kategóriák
»
» Szerelmes SMS
» Születésnap
» Élet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Eljött hát újra e szép ünnep.
Pompába öltözik az egész anyatermészet,
Az emberek vidáman énekelnek,
A családtagok együtt ünnepelnek.
A kisgyerekek segítenek díszíteni a fát,
Miközben izgatottan várják az ajándékot hozó angyalkát.
Szeretet és meghitt együttlét járja át az egész világot,
Így kívánok nektek Boldog Karácsonyt, kik e sorokat olvassátok.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Nem mindig könnyű meglátni valakinek az igazi jellemét, néha a férfias felszín mögé kell nézni, hogy azt a törékeny lelket megpillantsuk, nem szabad bedőlni az ékszer csillogásának, hogy megtudjuk hamisítvánnyal állunk szembe, ki kell hozni az igazságot az árnyékból, hogy felismerhessük mosolyának szépségét, bizony embertársaink nap mint nap rejtegetik előlünk valós természetüket és erre sajnos csak akkor döbbenünk rá amikor már késő.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Akinek szép a lelke, szép a szeme,
Érző lelkének mindig a tükre lesz.
Bájos arca, formásan szép a teste,
Finom lényének örökös nyertese.

Miért ilyen nagyon nehéz elfeledni azt, akit a világon a legjobban szerettél? Úgy érzem, mikor megpróbálom felejteni, hogy minden egyes porcikám azon van, hogy ne tedd! Vajon a sors olykor rosszul dönt, vagy épp egy lehetőséget kínál az életben, egy apró kis boldogságra? Sok a kérdés, de sajnos bármit is kapunk válaszul, a szívünk sajnos ugyanúgy fáj tovább, sőt idővel egyre jobban, mert a szeretett személy, már nem Rád mosolyog, hanem valaki másra. Az Élet, sajnos ilyen.
Létezik a világon egy csodálatos világfa, melyet csak az képes megtalálni, akit megérintett a gonoszság szele, de mégis jámbor tudott maradni és nem ragadott magával a harag kegyetlen ereje. Ennek a fának a gyökerei behálózzák az egész bolygót, törzse vastagabb, minthogy azt el tudnánk képzelni, ágai háromfelé hajlanak el, de egyiknek sem látni a végét. Úgy tartják, hogy ezen ágak egyikén ott vár ránk az, akire mindennél jobban vágyunk, és ha egyszer valaki fel tud mászni erre a fára, soha többé nem akar majd eljönni onnét, mert akkor eljön számára az örök boldogság. De én nem hiszek az efféle tündérmesében...
Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, amelyet nem kiált el senki.
Csak álltak, egy perce vagy ezer éve, nem lehetett tudni.
Belélegzették egymást, és szívükben úgy zengett az ifjúság, mint dómban az orgona, ahol csak ketten vannak, ahol nem volt előttük és nem lesz utánuk senki, pedig előttük megy és utánuk megy mindenki, aki ember volt, és ember lesz.
Egy megfakult kép, mindössze ennyit látsz..egy kép amin még egész pici gyermekként szerepelsz próbálsz emlékezni milyen volt de csak mindössze annyit látsz, hogy szüleid féltő karjai ölelnek át..akkor még nem tudtad milyen az élet, nem tudtad milyen küzdelmekkel van tele..csak mereven bámultál a fény felé amivel a kis gép vakított téged..de mi van most?..nézz csak körbe..ezernyi kérdés és megannyi válasz..ezernyi terv és megannyi álom, hogy melyik fog teljesülni?..csak rajtad áll, tégy belátásod szerint de ne hagyd ki belőle a józan eszet sem. S egyet jól véss az eszedbe..az ember életét nem a leélt évek fogják emlékezetessé tenni hanem a tettek amiket az évek alatt véghez vitt..ez számít csupán semmi más..
"Mink már összetanultunk" - mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével. Megnőttek, megerősödtek, és most már nemcsak elfogadják, de kívánják is a valóság múlhatatlan, kemény ragyogását.
- Köszönöm, Gergő bácsi!
- Mit?
És Gyula megakadt. Mit is köszön tulajdonképpen? Hiszen itt annyira közös volt minden. Amit egymásnak tettek, maguknak is tették, és nem is tudtak semmit tenni, nem is akartak semmit tenni, ami a másiknak ne vált volna hasznára. De erre nem is gondoltak, mert mindez a természet rendjéhez tartozott, amelyben éltek.
- Mindent köszönök, Gergő bácsi!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom