Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha az egész órát
úgy betöltöd,
hogy benne érték
hatvan percnyi van
minden kincsének
bírod ezt a földet,
S ami még több,
ember vagy, fiam
Talmud
Minden perc mit veled töltök, arra ösztönöz, hogy töltsek veled még egy percet!
"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."
Nemtudod, mit rejt a sorsod,
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket,
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket!
"Ha percekig nem bánt senki, már az is öröm-
a gyűlölet sivatagában oázis a közöny"
Kívánok neked 12 hónap egészséget, 53 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat, 8760 óra szerelmet és 525.600 boldog percet!!
B.Ú.É.K. :)
„Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkásruhából. Esténként négykézláb mászik a bárpulton - hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után. Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála. Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak a tálcájára. Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája...”
„Ha nem jönnék vissza 5 percen belül, várjatok tovább!”
"A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,-
Ha nincsen barátunk, elvisz a szél."
Ezüst esőben száll le a karácsony,
A kályha zúg, a hóesés sűrű;
A lámpafény aranylik a kalácson,
A kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind
Összejönnek
A percet édes szóval ütni el,
Amíg a tél a megfagyott mezőket
Karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
Ezüst tükörből bókol a rakott fa,
A jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
Sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló