Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Igazán boldog csak akkor lehetsz, ha magadnak megfelelsz.
Talmud
A ló szeme mély óceán. Legtöbbeket elvakít, mit felszíne tükröz. Mélységének rejtett titkait csak az érti meg, aki lova lelkéhez már megtalálta az utat.
Gondolj rám, ha már nem leszek veled, Gondolj arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S az
utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, Nem is sejtetted, mit jelentettél
nekem. A legjobb barátomat, az egész életemet, A boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon, Tudd, hogy hiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek, S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, S arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S arra a napra mikor kimondtad végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel síromra, Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.
....nem tudom most mit is mondjak,mert ha a közeledben vagyok vagy ha csak véletlenül is rám nézel megbolondulok.Az illatod,az arcod,a hangod és a gyönyörű szemeid elfeledtetik velem az összes problémát amit eddigi életem folyamán elszenvedtem.De sajnos te másnak adod a szíved és a te bolygód más körül forog.De én mégis nagyon boldog vagyok.Emlékszel azt mondtad nézzem a dolgok jó oldalát!És igen ennek is van jó oldala,ugyanis a képzeletemben,a gondolataimban csak az enyém vagy és az én bolygómra szórod napsugaraidat.....szeretlek......köszönöm,hogy mindig mellettem vagy! :D
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
Tényleg megöl a fájdalom... de nekem nem jutott más, csak a fájdalom és a szomorú, bús magány. Próbálok szabadulni a fájdalomtól, de erősebb a fájdalom és az emlékek hozzád láncolnak. Minden este bízva alszom el, hogy újra szorosan magamhoz ölelhetlek és mondhatom: Szeretlek szerelmem. De sajnos ez csak álom...
Régi fényképeim látva, s tudván a múlt már nem tér vissza soha,
Most felnőtt fejjel látom már mindennek meg volt az oka.
Semmi sem volt véletlen maximum nem érthettem,
Mert addig valaki szenvedett míg én a meséim élveztem.
Valaki kinek az életem köszönhetem és írhatom e sorokat,
Ha bajom van még fejemben lágy hangjával borogat.

Lesz ez még így se tartja szavát még a mondás,
Elmúlunk majd mi is mint akármelyik kortárs.
Egy szép napon majd békében elszállunk egy világba,
Addig éljük úgy az életünk hogy semmi nem volt hiába.
Boldogan és szabadon tegyük mit kíván szívünk,
Bocsássunk annak ki rászolgál ez emberi erényünk.
KÖSZÖNÖM,

hogy megtanítottál szárnyalni a magasban.

DE........

- megtanítottad azt is, hogy szárnyaláshoz a mélységet is ismerni kell;

- megtanítottad azt is, hogy a szabad szárnyaláshoz nem lufi és pénz, hanem: szív, lélek, erő, őszinteség,

önzetlenség, bizalom és biztonság kell;

- megtanítottad azt is, hogy szárnyakat csak az adhat, aki tiszta szívből, őszintén szeret;

- megtanítottad, hogy nem az a legnagyobb boldogság, ha egyedül szárnyalsz, hanem az, ha szárnyakat adsz és

kapsz...



hogy megtanítottad, mi a szerelem.

DE...

- megtanítottad, hogy nem biztos, hogy az első, AZ AZ IGAZ…

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki szeret és tisztel annyira, hogy előtte - a múltra emlékezve -

őszintén sírni lehet és szabad……

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki előtted is tud őszintén sírni, mert tudja, hogy ez nem gyengeség,

hanem a legnagyobb erő jele…

- megtanítottad, hogy a legfontosabb, nem a kihunyt parázs a szíveden, hanem a mindennapok piciny

gyertyalángjai...

- megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, aki önzetlenül szeret;

megtanítottad azt, hogy kiért érdemes...



hogy megtanítottad,…

- hogy az első hó, ne másra......csak az előttem térdeplő legnagyszerűbb Férfira emlékeztessen…………, amint megkéri a kezem.

hogy megtanítottad,…

- hogy bár a jácint és az aranyeső egy-egy csodálatos, illatos virág……,de a rózsaszín rózsa, a nárciszcsokor AZ A MINDEN!



Köszönöm, hogy megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZI FÉRFI, aki:

- nemcsak számításból ír, hanem azért, mert tudja, hogy a NŐ várja………..

………és aki akár az éjszaka közepén is megteszi azt……

- tudja, hogyan kell udvarolni, mert tudja, hogy az udvarlástól kivirul a Nő;

- tudja, hogy a NŐ szereti a virágot……és a fontos találkozásokra hoz is azt;

- megszervezi, mert tudja, hogy a NŐ-nek milyen fontos...

- bókol, mert tudja, hogy a NŐ imádja a bókokat;

- nem fél ígérni, nem fél keresni az alkalmat, mert tudja, hogy „az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az

teszi olyan fontossá a rózsádat”...

- tudja, hogy az erő, a boldogabb, szebb jövő, nem a pénzben, hanem a NŐ szeretetében van.

- szereti a NŐ-t még 43 évesen is, mert tudja, hogy a nevető- és síróráncok érette és gyermekükért születtek……..

- aki, annyira szereti a NŐ-t, hogy TŐLE akarja és NEKI adja a gyermeket.......nem pedig elveteti azt;

- elenged, ha SZÁRNYALNI akarsz……
A hold már magasan ragyog,este van..de mégis olyan mintha nappal lenne,oly nagyon világított ez az égitest.Ilyenkor minden életre kel,az árnyékok,a szél hangja,a fák,a csillagok.Miért gondoljuk mi emberek hogy amikor besötétedik minden elalszik.Hiszen nem így van,nagyon nem.Ilyenkor felébrednek azok a dolgok amik nappal alszanak.Ilyen például a gondolat..nem olyan formában mint nappal,hanem álom képében éjszaka,hisz mindaz ami az adott napban/időszakban a fejünkben motoszkált az éjszaka megelevenedik.Én gyakran járok olyan helyeken amelyeket még talán nem is láttam,nem fedeztem fel sohasem.Az álmokban az a jó hogy nem szab határt a képzelet.Lehetünk szuperhősök de lehetünk hétköznapiak.Lehetünk üldözők de vadak is néha napján.Ezeken a helyeken gyakran álmodom szabadságról,kalandról,barátokról és szerelemről...Néha amikor felébredünk elfog az érzés,hogy bárcsak folytathatnánk,bár igazából is átélhetnénk,de ilyenkor rádöbbenünk hogy ez nem más csak egy álom,mely gyakran az is marad.Olyan is előfordul mikor örülünk neki hogy vége, nincs úgy valójában ahogy agyunk által lett megszülve néhány dolog...
Akkor válsz felnőtté, amikor először kineveted önmagad.
Tudás,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló