Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Arra gondolt – talán azért, mert általában hitt az eleve elrendeltben-, hogy nem is szabadna a sikerre vágynia. Nem a büszkesége az, ami kockán forog? ... Aztán eszébe jutott az a sok ember... .Lehet, hogy egy kicsit több bennem a büszkeség... .de a mérleg serpenyőjében ott vannak az emberi lelkek is.”
Talmud
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
Ha nem jön álom a szemedre
Igyál meg mégegy pezsgőt a nevembe
Ez felvidít majd és elrepít
De ha marad még, hagyjál egy kicsit:)
B.Ú.É.K
A beiglit told egy kicsit félre, olvasd el az sms-t végre, közben gondolj csupán a szépre! Ragyogjon Rád is a szeretet fénye, melegítsen és emeljen fel az égbe!
A művészet minden titka talán ez: elrendezni tudni a rendezetlen érzelmi felindulásokat, de úgy elrendezni, hogy még erősebben éreztessük rendezetlenségüket.
S meg-megkondul ember szivednek
Elrejtett zugában, halkan, csendesen,
S igy szálldogál Karácsony éjjelen
A béke, s megszentelt szeretet.
Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár.
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár
az égi küldött: bársonyos szép napsugár.
Majd alkony borul ránk, beköszönt az este
az éji lepelre csillagokat festve,
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon!

Bent a házban ünnepre készül a család,
már fő az étel, sül a sütemény, s a kalács.
Áll a szép fenyőfa – díszitik kis kezek –
van rajta cukor, gyertya, s csengők csengenek.

Fa alá kerül a várva várt ajándék,
hol több, hol kevesebb, de nemes a szándék!
Fellobban a gyertyák lángja, szól az ének,
megbékél a világ, csendesül a lélek.

A fát, fillér az ára, ötven! Csak negyven! mond egy kis deres. Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem S már a könyök is árverez. Nevetve mondtam nékik: Ácsi! Nem lesz a pénzből így misem! Apróka hang zokogta: Bácsi, Egy kis kenyérért elviszem! Egy kis kenyérért... Sírt, sikoltott, A téren végigvert a hang. Éreztem, fent a dómban oldott Kötéllel zúg a nagy harang. Nem húzza, veri félre senki, Csak ép a mázsás döbbenet, A könnyes Isten kéri, zengi A kenyeret, kenyeret.
Három bölcs, jeles király,
Aki régen jelre vár,
Látja már e csillagot,
Fényességest és nagyot.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.
Verba volant, scripta manent. - A szó elrepül, az írás megmarad.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló