Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha majd az életed egére felleg borul, lelkedbe a bánat csatája dúl. Ne legyen bánatod csüggedés, mert az élet iskolája a szenvedés.
Talmud
 
 
Szomorú voltam az élet késedelmei és elhibázott lépései miatt.
 
Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék,
Teérted és miattam kit szeretsz és mindenért mi rémít s bennem hánytorog még.
 
Ha rád gondolok, melegség tölti el a testemet, szívemet, ugyanakkor könny csordul arcomon, mert nem vagy velem.
 
Az ember jellemét a lelki sebei és forradásai határozzák meg. Néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri. Az élet titka, hogy túlél minden sérülést és minden sebe beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen. A valóság könyörtelenebb, mintsem hogy így legyen. Márpedig a szeretet, akár a barátság, akár a szerelem esetében, csakis a valóságban létezik.
 
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
 
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé. Nem hagyja el a számat örökkön örökké.
 
Felejtsd el hogy valamikor régen öleltél,
Hogy volt idő mikor szemembe nevettél.
Engem többé nem látsz mert elmegyek
Feledve mindent, téged s az életemet!
 
A fájdalmat és a veszteséget, mindenki ugyanúgy éli meg. Nem mindenkinek adatik meg a boldogság és a szeretet, de a fájdalomban és a veszteségben mindenki osztozik.
 
Éreztem a sima padlót a térdem alatt, aztán a tenyeremen, és amikor az arcbőrömhöz nyomódott, abban reménykedtem, hogy elájulok. De nem, legnagyobb csalódásomra nem veszítettem el az eszméletemet. A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe.
És nem is jöttem föl a felszínre többé.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló