Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Afrikander - Een Plesierige Kerfees
Argentine - Feliz Navidad
Armenian - Shenoraavor Nor Dari yev Pari Gaghand
Azeri - Tezze Iliniz Yahsi Olsun
Bahasa Malaysia - Selamat Hari Krismas
Basque - Zorionstsu Eguberri. Zoriontsu Urte Berri On
Bohemian - Vesele Vanoce
Brazilian - Boas Festas e Feliz Ano Novo
Breton - Nedeleg laouen na bloavezh mat
Bulgarian - Tchestita Koleda; Tchestito Rojdestvo Hristovo
Chinese -
(Mandarin) Kung His Hsin Nien bing Chu Shen Tan
(Catonese) Gun Tso Sun Tan\'Gung Haw Sun
Cornish - Nadelik looan na looan blethen noweth
Cree - Mitho Makosi Kesikansi
Croatian - Sretan Bozic
Czech - Prejeme Vam Vesele Vanoce a stastny Novy Rok
Danish - Gldelig Jul
Dutch - Vrolijk Kerstfeest en een Gelukkig Nieuwjaar!
English - Merry Christmas
Esperanto - Gajan Kristnaskon
Estonian - Roomsaid Joulu Puhi
Finnish - Hauskaa joulua
French - Joyeux Noel
Frisian - Noflike Krystdagen en in protte Lok en Seine yn it Nije Jier!
German - Froeliche Weihnachten
Greek - Kala Christouyenna!
Hawaiian - Mele Kalikimaka me ka Hauoli Makahiki ho
Hebrew - Mo\'adim Lesimkha. Chena tova
Hindi - Shub Naya Baras
Hungarian - Kellemes Karacsonyi unnepeket
Icelandic - Gledileg Jol
Indonesian - Selamat Hari Natal
Iraqi - Idah Saidan Wa Sanah Jadidah
Irish - Nodlaig mhaith chugnat
Italian - Buone Feste Natalizie
Japanese - Kurisumasu Omedeto
Shinnen omedeto (Happy New Year in Japanese)
Korean - Sung Tan Chuk Ha
Latvian - Priecigus Ziemas Svetkus un Laimigu Jauno Gadu
Lettish - Priecigus Ziemassvetkus
Lithuanian - Linksmu Kaledu
Manx - Nollick ghennal as blein vie noa
Maori - Meri Kirihimete
Maylasia - Bahasa Malaysia Selamat Hari Krismas
Marathi - Shub Naya Varsh
Norwegian - God Jul Og Godt Nytt Aar
Polish - Wesolych Swiat Bozego Narodzenia
Portuguese - Boas Festas
Rapa-Nui - Mata-Ki-Te-Rangi. Te-Pito-O-Te-Henua
Rumanian - Sarbatori vesele
Russian - Pozdrevlyayu s prazdnikom Rozhdestva is Novim Godom
Serbian - Hristos se rodi
Slovakian - Sretan Bozic or Vesele vianoce
Samoan - Maunia
Talmud
"Ha nagyon fáj a szíved takard el egy mosollyal ne lássa senki bánatod,
jön majd boldog idő s a múlt megkopik, a boldogság újra felragyog !
Ne hagyd ,hogy a tegnap mérgezze lelkedet ,gondolj arra ki téged tiszta szívből szeret!"
Izzy: Ma elfelejtettem, hogy meghalt. Néhány órára a műtőben, elfelejtettem, hogy rákos vagyok és hogy meghalt.
Alex: De George meghalt. Te pedig rákos vagy. Szeretném, hogy azt csinálhasd amit szeretsz szuper orvos vagy és tudom, hogy fantasztikus jövő vár még rád.De mostantól neked kell odafigyelned önmagadra. Be kell venned a gyógyszereket és enned kell. Lassítanod mert nem lehetek a dadusod...nem lehetek!
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Csak hallgatom fülem fájó dübörgését,
mint lépteid távolodó zaját,
ütemére ver a szívem,
és csendesen szeretlek tovább.
... de most csend lett, csak a harang simogató szárnyalása lengett a levegőben, s a három embernek kimondhatatlan, leírhatatlan békesség szállt a szívére.
És ebben a döbbent csendben most már nem lehetett tudni, hogy honnan jön a harangszó, mert ott volt mindenütt, mint a szél orgonája az erdők felett, ott volt a kunyhóban és a havas berekben, hómezőkön, kívül és belül, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak volt - talán kezdettől fogva, mint a jóság, simogató örök vágya, hogy elmúljon, a mi harag, olvadjon, ami fegyver, s ne szálljon soha harangszó a bosszú ás a fájdalom üszkei felett... ne szálljon sehol a világon.
És nem lehetett mozdulni ebben a csendben, ami elment, és visszajött mint a szeretet emléke, mint a simogatás, ami régen elmúlt, s nem múlik el soha, mint egy táj, amelyben csak távoli mezők vannak, és méhdongás, mint egy ünnep, amelynek nincs kezdete és nincs vége, mint a csillagos éjszaka, amelyben ott van már a hajnal, mint a fészek, amelyből holnap biztosan kirepülnek a fiókák; amiben nincs más, csak Szeretet...
Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, amelyet nem kiált el senki.
Csak álltak, egy perce vagy ezer éve, nem lehetett tudni.
Belélegzették egymást, és szívükben úgy zengett az ifjúság, mint dómban az orgona, ahol csak ketten vannak, ahol nem volt előttük és nem lesz utánuk senki, pedig előttük megy és utánuk megy mindenki, aki ember volt, és ember lesz.
Néha megállt az evésben, s ilyenkor úgy érezte: a bokrok puha árnyékában elmúlt emberek lélegeznek, s a föld, ahol ül, azért meleg, mert előbb ült már rajta valaki. "Itt volt a fal" - mondta Matula, de hol vannak a kőművesek, akik rakták, hol a kéz, amely a habarcsot keverte, hol a gondolat, ami az egészt teremtette? Mi lett belőlük? Milyen erő lett belőlük? Hiszen az energia nem vész el, csak megváltozik.
Fa lett belőlük? Madárszó, virág, tölgymakk és mogyoró lett belőlük? Szél és pára lett belőlük? Felhő? De mi lett a képzelettel, a gondolattal? Belerakták a falakba, vagy itt kereng, és megérinti az ő képzeletének húrjait?
Mi lett belőlük, mi lett belőlük? Föld, víz, elmállott csontok? Mész és foszfor? De hova lett a fájdalom, az öröm, a sírás, a kín, a mámor, a harag, a békülés, a szeretet? Egymásnak adták ezeket az érzéseket, és magukkal vitték?
- Köszönöm, Gergő bácsi!
- Mit?
És Gyula megakadt. Mit is köszön tulajdonképpen? Hiszen itt annyira közös volt minden. Amit egymásnak tettek, maguknak is tették, és nem is tudtak semmit tenni, nem is akartak semmit tenni, ami a másiknak ne vált volna hasznára. De erre nem is gondoltak, mert mindez a természet rendjéhez tartozott, amelyben éltek.
- Mindent köszönök, Gergő bácsi!
És összemosolygott a két ember. A nyurga diák Pestről s az öreg csősz a nádak és vizek országából. És ebben a pillanatban elsüllyedt a múlt, a nagy korkülönbség, a megjárt utak, az iskola és rokonság, bizonyítvány és ajándék szivar, csak az ősi táj maradt meg s a zsákmányszerző, egyformán érző ember.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló