Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskednünk, lehetnek közöttünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket.
Talmud
A legnagyobb, legkeményebb emberek is félnek, de tudják ha elvesztik a küzdelmet nem félnek újra próbálni!
Mikor a hit már sem ér semmit
Hazug papok prédikálják intelmit
Egy ál Istennek, ki rég elhagyta híveit
Az élet kínokkal telítve lett
Leányanyák szülnek leányanyát
Liliomtipró férfiú barbárt
Lassan senki sem akar élni e földön
Hol már uralkodó faj a szörny
Vámpír les a házak árnyékában
Semmi jó nincs szándékában
Mumus veri szekrényed ajtaját
Félelmedre hamar gyógyír a halál
Fájdalom könnyeit elsírtad már rég
Fohászod kései
Kipusztul az ember a Földről
Az Alvilág lesz minden, mi jövő
A Sátán az úr,
S a szörnyek faja ismét felvirágzúl.
Éj gyermeke ő,
Szépsége megigéző.
Anyaföld hajkoronája,
Mélybarna szempára.
Sápadt bőre,
Ajka vérvöröslő,
Ruhája mint anyja , az éj.
Eme férfi maga a tökély!
Ha megpillantom,
Szívemben vad láng lobog.
Bámulom áhítattal,
Gondolatom messze szárnyal.
Szárnyra kélt:
Talán ő, meg én...
Hisz ez lehetetlen!
Hogy gondolhattam erre?
Az éj ura , s egy halandó
Kinek élte múlandó...
Hogy lehettem ily balga,
Hogy akár egy pillantra
Bizakodtam ebben
Mi lehetetlen?
Vámpír s ember
Sose lehetnek egyek.
Tehetném, válnék vad szörnyeteggé,
Mely mindent gyűlölve él.
Lennék vad vihar
Ki pá percig tart
Lennék a szél
Mely gyengéden arcához ér.
Lennék a nap
Ki melegével simogat.
Lennék bármi...
Akármi!
Csak hagy érhessek hozzá!
Hagy csókoljam lágyan a száját!
Suttogjam halkan:
Veled élten, s majdan holtan.
Attól sem rettenek vissza
Egy hirtelen mozdulattal
Behatoljon ereimbe,
Vérem nyelje eleinte
Óvatosan, később mohón.
Kezei között legyen végső nyugovóm.
Bárcsak itt lennél mellettem,
Szorosan fognád két kezem,
Én magamhoz húználak,
s sokszor csókolnálak.
Minden lámpánál megállnék,
Tekintetedbe mélyednék,
Csendes réten, padon ülnénk,
Sötétben beszélgetnénk.
Bárcsak itt lennél mellettem,
Szorosan fognád két kezem.
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.

Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
Ülsz a hintában, előre-hátra,
Pár év van már az életedből hátra,
Mesét olvasol, körülülnek kiváncsi arcok,
A sorok egymásba folynak, mint a lelki harcok.

Felharsan egy igazi, boldog gyerekkacaj,
Mosolyogva szólsz, Ákoska halkabban,
Folytatod a mesét, egy rózsaszín füzetből,
A sorok egymásba folynak, a mese ismerős.

Egyik unokád hirtelen megszorítja kezed,
"Ne sírj nagyi, a papi el sosem feled"
Naplód lassan a végéhez ér, így már könyebb,
A sorok egymásba folyna, mint arcodon a könnyek.
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek,
engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok
sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek
szavának, Jóllehet hangja összetörheti
álmaitokat, miként az északi szél
pusztára sepri a kertet.
Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban,
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló