Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment,
Patak helyett hömpölygő nagy folyót
akart, s e tócsa helyett a tengert.
Mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
Mindennek lelke volt még, s egy
volt minden lélek.
Mikor a gyermek gyermek volt
semmiről sem volt véleménye.
Nem volt megrögzött szokása.
Elszaladgált a helyéről, törökülésben
ült, forgója volt a feje búbján
és nem grimaszolt, ha fényképezték.

Mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton: miért
vagyok én én és miért nem te?
Miért vagyok én itt és miért nem ott?
Hol kezdődik az idő, és hol ér véget a tér?
Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem, nem voltam, és
hogy egyszer én, aki én vagyok, nem
leszek már az, aki vagyok?
Talmud
Ne menj előttem lehet hogy nem tudlak követni,
Ne menj mögöttem lehet hogy nem tudlak vezetni,
Menj mellettem s légy a barátom.
Találkoztam a szeretettel, mielőtt fogantattam volna, hiszen a szeretet teremtett, álmodott rólam és jövőt tervezett a számomra.
Találkozom a szeretettel, amikor már "nem leszek", e világból végleg holtan elmegyek?
Miért ne adna akkor újra életet a teremtő Szeretet, hiszen nem halálra szánt, hogy lettem, öröklétre akart, hogy megszülessek.
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Hazudni és szerelmet vallani igazán jól csak az anyanyelvünkön lehet. Ezért örülök, hogy magyarnak születtem.
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
Összeszedem e darabokra tört tükröt,
összerakom szép lassan,
megszúrja kezem, vérzem...
Felsöpröm egy lapátra
és beöntöm testem szemetesládájába....
Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet,
ezentúl szív nélkül élem az életet....
Nem fog fájni semmi,
feledni csupán agyam nem bír el,
látom az embereket, mellettem suhannak el...
Születtem 80,éltem halálomig
De végig ember voltam aki mindig csak álmodik
Mellettem állsz, de érzem távol jársz.
A zene andalít, csak nékünk szól.
Még át is ölelsz, ez a perc enyém, átjár a boldog remény.
Egy édes tánc, egy furcsa bús románc, egy könnyes búcsúzás,
Nincs folytatás.
Itt állsz és vársz még, én is várok rád.
Úgy fáj, a szívembe tép.
Százezer féltés bár ölelsz ma még.
Úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt az álom, de mond hova ment?
Most még, míg itt vagy és ez a perc oly szép.
Ma még, most még, most még.
Mi várhat miránk, ha messze mész, csak kín és gyötrődés.
Még úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt, de nagyon, fáj most ez a csend.
Itt álltál, közel volt a boldogság.
Itt állsz még vársz, de nincs tovább.
Olyan sok dolog jár most az eszembe,
És nem tudom hogy mit tegyek vele.
Bár tudom te nem leszel már az enyém hiába is szeretném,
Mégis bízok abban hogy van még remény.
Hazudni kell a szívnek hogy ne fájjon annyira,
Hogy ne törjön szét 2 darabra.
Próbállak elfelejteni,
De nem hiszem hogy menni fog,
Mert a szívem még mindig te érted dobog.
Tudom hogy mostmár vége,
Mindennek hiába,
Pedig én szeretnélek újra és újra,
Igaz mindez már hiába.
Fáj hogy mással látlak,
Fáj hogy nem vagy mellettem,
És fáj hogy nem vagy az enyém.
De tudd meg hogy még mindig ugyanazt érzem amit régen,
És ez az érzés örökre megmarad.
A szerelem nem múlik el,
Mert örökre bennem marad!
Nekem nem kell más,Csak TÉGED akarlak,
Csak TÉGED és senki mást!
SZERETLEK és nekem NEM KELL MÁS!!!!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló