Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A szemem könnyben ég,
gyerünk élet, kínozz még!
Tudod, a szív fáj a legjobban,
ezért inkább ölj meg gyorsan!
Én ezt tovább nem sokáig bírom,
talán elkezdhetem ásni a sírom...
Talmud
Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,
Nagy vörös palástját künn hagyá az égen,
De az éj erőt vett, csakhamar beronta,
Az eget, a földet bakacsinba vonta,
És kiverte szépen koporsószegével:
Fényes csillagoknak milljom-ezerével;
Végre a szép holdat előkerítette
S ezüst koszorúnak fejtül odatette.
A nomádoknak nem volt múltjuk, csak jelenük, és ezért mindig boldogok voltak - egészen addig, amíg meg nem tiltották nekik a vándorlást.
Ha itt lennél velem, én elmondanám neked, mennyire szeretlek! De nem vagy itt, ezért magamba fojtom, és erre a lapra neked leírom. Álmomból felébredve a párnára borulok, szemeim könnyesek és csak annyit kérdezek: Mért most hagyott el ? Ez nagyon rossz nekem. Ha egyet kívánhatnék, téged kérnélek, de ez egy játék mely nekem nem jön össze. Ha szeretnél, most itt lennél velem, nem valaki másnál járnál, távol tőlem. Utolsó szavam legyél nagyon boldog, de gondolj néha arra ki e verset írta, s ki a szívét örökre neked adta.
Azt mondják semmi sem tart örökké... Azt mondják, ami elkezdődött az véget is ér... Én pedig azt mondom, ha valami elkezdődik, és vége van, akkor a vég egy új kezdet, és mivel minden kezdetnek vége van, ezért a végének is vége van, vagyis újból elkezdődik...
Láttad e fürödni telihold fényében
Wass Albert tájait?
Érezted e, hogy most már van értelme,
Mert megérint, és mindig visszahív.

Én láttam mindezt egy pillanatra,
S meghallottam Erdély hívó szavát,
S akarom még ezerszer újra, meg újra,
Akarom hallani megint Erdély varázslatát.
S a viharban láncok szakadnak,
De új bilincs kattan kezemen,
A szenvedély rabszolgájaként
A gyönyör börtönében ébredtem.

S már nem csupán a kéz,
De álló vágyak hatolnak ezer módon belém,
Az élvezet lépcsőfokait egyenként világítva,
Kéjtől fuldoklom, s átölel a remény.

De kinyitom szemem,
A jégcsapokról csöppenő hideget érzem,
Eloltva tüzeket, szenvedélyt,
Csak az álmokat hagyja meg, másra már nem kérem.
?_Szeretlek,pedig nem akarlak,próbállak elfelejteni,próbálok túllépni rajtad,és szeretném,ha többet sohasem láthatnálak,így legalább enyhithetném a fájdalmat,amit okoztál. De a sors,nevezzük így,valamiért, nem tudom miért,mindig úgy cselekszik,hogy te és én,egy időpontban és helyen legyünk.De én nem hagyom,hogy engem a sors irányítson,épp ezért mindent megteszek,h elkerüljelek. Igaz szeretlek,de már nem érdekelsz...'
Ha az élet nem azt a kártyát szánta neked, amire számítottál, sírhatsz, dühönghetsz, de nem lesz jobb. Nem kapsz még egyet, nem fogják kicserélni. Önsajnálatba temetkezhetsz, de mondd, van értelme? Ahelyett, hogy beletemetkezel a bánatodba, állj fel és éld úgy az életet, ahogy szeretnéd! Nem szabad feladnod, mert valami olyan jutott neked, amit nem szerettél volna. Te írod meg a sorsodat, még ha azt is hiszed, hogy az osztás volt a rossz. Ezért soha ne add fel!
Lelkem gyorsan eltemetem
inkább oda adom a szellemem
kopárságban hiába keresel gyümölcsöt
lehet lány ezerkiláncszázharminöt
ha egyiknek sincs szivében egy kis szikra
hiába megmozgatsz bármit ha ketyeg az óra
idő csak elfed dolgokat
inkább csendbe maradok és hallgatom a mondatokat.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló